Feledy Balázs: Veress Sándor László. Érzékelés, látomás, indulat (Budapest, 2022)
Elöl, középen, hátul
Izgalmas körülmény, hogy ezt az imént hivatkozott kiadványt Veress Sándor elküldte Nagy Gáspár költőnek, akivel a Magyar Művészeti Akadémia programjai kapcsán már ismerték egymást. A költő 2005. április 22-én kelt levelével válaszolta az alábbiakat 13: „Kedves Veress Sándor László! Kedves Barátom! Akadémikus Társam! Hálásan köszönöm gyönyörű albumodat, mellyel igazán megleptél. Azóta is sokat forgatom, gyönyörködöm képeidben (még ha csak az album lapjaira szorultak is) és olvasom értő méltatóid elismerő szavait. Különösen Gerzson Pali szavai nagyon hitelesek, hiszen ő csak tudja, mitől jó egy kép..! Színvilágod egészen lenyűgözött, s egyáltalán pl. az egész »közélet-sorozat« sok gondolatot indított el bennem. Szégyenkezem, hogy eleddig nem voltál »képben« az én szegényes képzőművészeti ismeretkörömben. Egy egészen friss, új versemet hadd küldjem el Néked, köszönetképpen is megtisztelő ajándékodért. S majdan az Akadémián kezet is szorítunk! Szívből köszönt: Nagy Gáspár" A költő leveléhez a Te Istenre bíztad... című, József Attilához írt versének a Tiszatáj 2005. áprilisi számában megjelent különlenyomatát postázta a következő ajánlással: „Veress Sándor Lászlónak baráti kézszorítással, szeretettel ajánlom Nagy Gáspár 2005. április havában." Fodor András szövegében - más kérdések mellett - izgalmas az a felvetés, hogy mennyire lehet érzékelhető a festő életművében indulásának helyszíne, szülőhelye. A válasz tanulságos: nem az itt ért benyomások érzékelhetőek, hanem a már nyiladozó értelmű kisgyermek élményei, de ekkora a művész már Rákosfalván élt. „Lehetséges, hogy fantáziáját kamaszkorától kezdve mindinkább a következő lakóhely, a Pest környéki kisváros, Rákosfalva utcáin, vendéglőiben, boltjaiban látott jelenségek mozgatták meg, szemléletébe mégis minden bizonnyal itt iktatódott a legfontosabb karakterjegy. Az emberek iránti friss érdeklődés, az arcok és mozdulatok mögé hatoló dinamikus közvetlenség. Merthogy tájat, tektonikus, vagy éppen architektonikus (épített) háttereket nem igen láthatunk ezeken a képeken, de szinte mindenütt. Elöl, középen, hátul, ott vannak az emberek, Váróteremben, A sárga tornateremben, Karate és más játékok közben. Látjuk a Játszó gyerekeket, a Motoros és verekedőket, újból és újból a Henteseket, két alakot a Kötél fölött, a feleséggel közös Születésnap-portrén, vagy a Babonás kép vörös szobájában. Akarva sem lehet nem észrevenni az összegabalyult, a gesztikuláló és kicsavarodott testeket, az egymásra mutató karokat. Motoros és a verekedők II. 1989 | olaj, vászon | 100x110 cm a művész tulajdona 13 A levél kéziratban Veress Sándor László tulajdonában. 75