Gróh Gáspár: Szabó Dezső. Kivezetés a szépirodalomból (Budapest, 2020)
És Ady…
Ady ellen Adyt hozva Már ebből is látszik, hogy nemcsak a részletek bírálatában van ott Szabó Dezső hatása, hanem a művészettől az artisztikus játéktól független teremtő erőt váró esztétikai követelményekben is. Ez ilyen formában kap külön nyomatékot: „műalkotásnál harmadrendű az aesthetikai szépség, amit inkább tetszetősségnek mondanék. Sohasem beszélünk csúnya versről, csak rosszról, mért szólnánk hát szépről?”255 — így József Attila. Az e kritikával nagyjából egy időben született, kifejezetten sértő szándékkal írt első Babitsverse (Egy költőre) szabályosan Szabó Dezső pamfletstílusát idézi. Nemcsak hangnemét veszi át, hanem azt az ideologizáló szemléletet, amelynek jegyében a harcos Adyval szembeállított, a csak a Szellemet szolgáló Babitsot játszi és méltatlan könnyedséggel korábban Szabó Dezső döfte le. Ez ugyan aligha része az Ady-recepció történetének, de valamiképpen mégis része az Ady-hatás kiterjesztésének. Ady ellen Adyt hozva Az olvasók körében született Ady—Móricz—Szabó Dezső „faji triász” fogalmát tagadó Szabó Dezső írói önértelmezésének sarokköve volt a maga egyedülállóságának tudata és hirdetése, ehhez nem kellettek neki mégoly nagyszerű társak sem. Az általa betöltött szerep lényegének az iránymutatást, programadást tekintette, és ebben volt is igazsága. Művészi értékét illetően ő lógott ki a sorból, íróként mindkét társa messze felülmúlta: őt ideológiai és közírói működése emelte melléjük. A triász azonban nem irodalmi, inkább ideológiai természetű fogalom volt. Hármójuk viszonyát tekintve a legerősebb az a kapcsolat volt, ami Szabó Dezsőt Adyhoz kötötte. Németh László így írt erről Szabó Dezső esszéjében: „Ady verte föl bennünk az emberséget, ő fakasztotta föl érzéseinket, az ő mitológiája szállta meg hajnalködként világra eszmélő érzékeinket. De Szabó Dezsővel küzdtünk a világnézetért. Az ő koncepciója elsősorban az ifjúságnak volt tízparancsolat. Ady verseit, képeit a gyermek is megértheti. De az egész Ady-szövevény mégis a nagyon fájdalmas, igaz, kiforrt férfié. Szabó Dezsőben azonban összegezve találtuk, amit mi a világból kapirgálni kezdtünk. Világképe minden helyzetben állásfoglalást jelentett, rendszere öntött szövet, amelyet nem lehet szálanként megbontani.”235 236 235 Uo. 75. 236 Németh László, „Szabó Dezső”, in Németh László, Két nemzedék (Budapest: Magvető Kiadó-Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970), 145. [159]