Gróh Gáspár: Szabó Dezső. Kivezetés a szépirodalomból (Budapest, 2020)
És Ady…
Egy kis kitérő: József Attila, Ady, Szabó Dezső, „parasztmítosz" A Ki a faluba! a maga idején divatos műfajnak számító röpirat, bevezetője kifejezetten Szabó Dezső hatását tükrözi. Az ő parasztcentrikus ideológiája jegyében deklarálja, hogy a magyar nyelvet, ezen keresztül a magyar kultúrát, a magyar nemzetet a parasztság őrizte meg, ilyenformán, és, ahogyan azt Szabó Dezső állította, a parasztság az egyetlen igazi történelmi osztály. Ebből és az adott történelmi pillanat körülményeiből adódóan „hazánkban ma minden társadalmi és gazdasági kérdés: parasztkérdés”131 — áll a röpiratban, amely azután a falu problémáinak megismerésére, összegyűjtésére buzdítja a különféle intézményekben tanuló fiatalokat. A szöveg 1930-ban jelent meg, vagyis bökversben is kifejezett kritika ide, Ady mögé helyezés oda, Szabó Dezső gondolatvilágának lenyomata ott volt József Attila gondolkodásában. Szabó Dezső parasztsággal kapcsolatos elképzelései mögött egyebek közt sajátos Ady-olvasata állt, nem mintha Ady valaha is olyasmit hirdetett volna, ami közvetlenül ilyen irányba mutatott. Ellenben a paraszti polgárosodás legfőbb akadályát jelentő arisztokráciát és a klérust mint a nagybirtokrendszer legfőbb haszonélvezőit tartotta a magyar vidék fölemelkedése, ezzel Magyarország megújulása, az európai társadalmi berendezkedéshez igazodás legfőbb akadályának. Az Ady-versekben megjelenő magyar vidék, a Hazamegyek a falumba, A Kalota-partján, az Álom egy méhesről, A Hortobágy poétája, A grófi szérűn, Az eltévedt lovas kellően szelektív olvasással beilleszthető egy új típusú parasztmítoszba. De Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, később a népiek parasztfigurái sokkal inkább az elesettség, kiszolgáltatottság, elnyomorodás képével lázítottak - szemben azzal a falu- és parasztképpel, ami a fennálló rend idealizálásával a változások szükségtelenségét sugallta. Szabó Dezső parasztmítoszának legendája sokkal inkább a baloldali proletármítosz építésének része volt, mint a népiek gondolkodásának valósága: nem a parasztság idealizálását jelentette, hanem politikai emancipációjának követelését. Ha némelykor volt is benne túlzás, az nem mélyebb, társadalompolitikai lényegét érintette, és semmiképp nem volt nagyobb torzítás, mint Adyból a proletárforradalom viharmadarát csinálni, ahogyan Révai József és követői tették. József Attila tudta, hogy amennyiben Szabó Dezsővel kapcsolatosan esetleg lehetne parasztmítoszról beszélni, akkor az a nagybirtokra épülő hatalmi rendszer velejéig hazug parasztidilljeiből formált, megátalkodottan konzervatív parasztmítoszának ellenmítosza. Nem lehet kérdés, hogy József Attila Ady-képét természetesen elsősorban Ady alakította, pályakezdése versein szinte folyamatosan ott van ennek 231 231 Fábián Dániel és József Attila, „Ki a faluba!”, in József Attila: Tanulmányok, cikkek, levelek, szerk., jegyz. Szabolcsi Miklós (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977), 356.