Gróh Gáspár: Szabó Dezső. Kivezetés a szépirodalomból (Budapest, 2020)
És Ady…
[166] És Ady... épített társadalmi és a népi kultúrából kibontható művészi programját, de ennek sikeréhez semmilyen feltétel nem volt adott. Pedig az újnépiesség gondolatában a legfőbb ellenlábasának tekintett Babits is mellette állt, egyebek közt azzal, hogy ő fedezte föl (a röviddel később Szabó Dezső mellett villogó, hamarosan e dicsfényből kieső, később megint máshova bukó, majd a pártállammal kiegyező) Erdélyi József költészetét. Aminek nem is közvetlen hatása fontos (nemcsak József Attilára és Radnótira, hanem megannyi fél- és negyed tehetségre), hanem az, hogy Babits is megerősítette azt az elképzelést, hogy az irodalmi népiesség még nem merítette ki művészi lehetőségeit. ízlése viszont nem engedte, hogy maga kezdje meg az ebben rejlő lehetőségek kiaknázását. Ady sírjánál Szabó Dezső meghirdethette a társadalomból kivonulás programját, maga is kivonulhatott az irodalomból, de az irodalmi élet nem ismeri a nyugalmazott író státusát. Kiiratkozhatott ugyan a szépirodalomból, de múltja az irodalomhoz kötötte akkor is, pedig utóbb úgy tűnik, hogy a maga íróságát csak ugródeszkának tekintette: irodalmi alkotásaival egy olyan félpolitikai mozgalmat hívott életre, amelyet a kezdetekben az ő vezérsége tartott össze. Ezt a pozíciót pedig még íróként vívta ki. Szerepe a felszínen hasonlíthatott Adyéhoz, de a költőnek nem voltak mozgalmi céljai. Ilyesmi fel sem merülhetett, mert a mozgalom (a polgári radikalizmus) tőle függetlenül is létezett, így válhatott költői teljesítményével annak jelképes szellemi vezetőjévé. Szabó Dezső mellett és mögött azonban nem állt semmiféle mozgalom sem 1919 őszén, sem a következő években. Öt egyetlen mű, Az elsodort falu sodorta az élre, látszólag hasonló helyzetbe. Mozgalomnak tekinthető, valóságos tábora csak évekkel később szerveződött — nélküle. Ady körül még ott volt a Nyugat, mellette a Huszadik Század, kulturális egyesületek, szalonok, gazdasági támogatás, erős politikai mozgalom, szerveződő sajtó. Szabó Dezső nemcsak Ady nem volt, de hasonló erők sem mutatkoztak körülötte. Szabó Dezső pontosan tudta, Adyhoz való viszonya (legalább) kettős természetű. Tekintsünk el a valóságos Ady-alakkal, az élő költővel való halovány kapcsolatától, nem túl erős, de kölcsönös személyes idegenkedésektől. Szabó Dezső véleménye nem tért el a kortársi átlagtól, pózairól, „adyskodásáról”, féltékenységeiről, hiúságáról, az alkohol vonzásáról, nőügyekről, gyöngéiről — és zsenialitásáról. Még abban sem különösen egyedi, ahogyan az Adyhoz