Jánosi Zoltán: Ratkó József - Közelképek Írókról (Budapest, 2017)
I. Nyugtalan évek sodra
I. NYUGTALAN ÉVEK SODRA tőle ered, amiképpen a testi apámtól s édesanyámtól; tőle tanultam a magyar versbeszédet, első verseim őrzik „szellem ujjának” vonásait.”19 „József Attilától tanultam meg igazán verset írni. Ez még ma is érezhető némelyik versemben” - rója papírra még 1971-ben is.20 Verskísérletei - s környezetének, tanárainak biztatásai is - arról győzik meg, hogy sorsának, tehetsége természetének a líra kínálkozik a legnagyobb esélyeket kínáló megnyilatkozási terepéül. Rövidesen - s kezdő költőként jelentkezésének már első évében - 1953 decemberében két verse napvilágot lát a szabolcsszatmári Néplapban, amelynek 1955 őszéig rendszeres szerzője lesz. A Nem emlékszem az édesanyjára és kora gyermekkorára visszatekintő költemény, amely szerint kevés mese jutott neki és testvéreinek cseperedő életükben. Anyja, apja fegyvergyárba jártak dolgozni, s a legszebb mesének mindig az bizonyult, amikor a gyárból az odavitt, de el nem fogyasztott ételét visszahozva édesanyja „madárlátta kenyeret” adott át a kicsiknek. („De szebb volt az a legszebbik mesénél, / hogy amit reggel elvitt - kenyerét / hazahozta; »madár látta« - mondta / s eltakarta kezével szemét...”) A Vallomás pedig a maga rövidsége és patetikussága ellenére máris azt a küzdésre elszánt Ratkó-vonást mutatja fel, ami egész életében arcának egyik legfontosabb meghatározója maradt: Tanúskodik majd minden költemény, mily lendülettel vágtam én a harcnak: emelt fővel, büszke öntudattal, s ritmusával egy újhodó tavasznak! 19 Ratkó József, A magyar költészet napja , Uo., 275 20 Lengyel Magda beszélgetése Ratkó Józseffel , Uo., 411. 31