Jánosi Zoltán: Ratkó József - Közelképek Írókról (Budapest, 2017)
IV. A költői világ teremtése - az első kötetektől a kiterljesedésig
IV. A KÖLTŐI VILÁG TEREMTÉSE mekkor mélyéből felszínre kavargó emlékezetfoszlányok itt is az örökös nélkülözés és megaláztatás eseteit rajzolják elő, a lelencsors kegyetlen helyzeteit, a szeretetlenség és a szeretetsóvárgás miniatűr példáit”76 - írja Márkus Béla. „Szavak, képek, sőt egész versrészletek figyelmeztetnek a kapcsolat szorosságára”77 - jegyezte meg Kiss Ferenc. Láng Gusztáv a korai kritikák József Attila-hatását kimutató vonásait is egybefoglaló érzékenységgel mondta: „Az induló Ratkó József (mint azt kritikusai kezdettől jelezték) elsősorban József Attila képeiben talált »megnevezett világára«. Az őszi táj így lesz versében »olajos rongyokba csavart vasdarab«, s a telet ezért várja a versben szólaló Én, hogy »beüvegezze a tócsákat, tavakat« [...]. E hagyományra vallanak a testközeli és a kozmikus érzékelést játékos humorral összebékítő megszemélyesítések (»Tollászkodik, ragyog a fény a fán, / gally kapkod hulló pihéi után«), valamint e játékosság enyhe groteszkbe hajlítása ...A stiláris hatások lehetnek alkalmiak és véletlenszerűek - Ratkó József verseiben azonban tipológiai hasonlóságok is jelzik, hogy a József Attila-örökség nemcsak a megszólalás kényelmes mintája, hanem az élmények világképpé párolásának első lehetősége is.”78 Láng Gusztáv részletesen idézi a Téli éjszaka, a Külvárosi éj, A város peremén hatásrendszerét is Ratkó verseiben. Nagy Gábor az Elégia, A Dunánál, a Reménytelenül ratkói motívumpárhuzamaira mutat rá.79 Ugyanakkor József Attila hatásán keresztül kapta meg az avantgárd (más költőkből is Ratkóra sugárzó) világirodalmi tendenciáit és az önálló hangkeresés legerősebb kísérleti esélyeit is. 76 Márkus Béla, A múlt nem mutatvány. Ratkó József összegyűjtött versei, Tariménes, 63. 77 Kiss Ferenc, Félelem nélkül, uo., 18. 78 Láng Gusztáv, Eredet és eredetiség. Ratkó József válogatott verseiről, uo., 81. 79 Nagy Gábor, Ratkó József, a halottak költője, uo., 154-155. 101