Jánosi Zoltán: Ratkó József - Közelképek Írókról (Budapest, 2017)
IV. A költői világ teremtése - az első kötetektől a kiterljesedésig
IV. A KÖLTŐI VILÁG TEREMTÉSE önportréjellegű Én is. A rímtelen, csupán belső ritmussal lüktető, szabad vershez közelítő korai személyiséganalízis bátor és friss szemléleti derűje termékenyen találkozik az avantgárd - különösen az expresszionizmus és a futurizmus - sodró lendületével, világra nyitottságával, dinamikájával és erőtudatával, s kitűnő bizonyítéka, hogy a Ratkó-vers ezekből az alapokból meggyőzően fordulhatott volna később egy neoavantgárd karakterű önkifejezés irányába is. A műben ugyanis semmi nyoma még a „fényes szellők” nemzedéke folklórintegrációjának, sem az Illyés vagy József Attila által sokféleképpen megüzent társadalmiságnak. Az avantgárd József Attila mellett ez az önportré több vonásával is leginkább a magyar avantgárd apostolát, a fiatal Kassákot idézi meg. Az idő nehéz mint a jó éveimet huszonhárom zsákban cipelem gerincemet Hephaistos kalapálta színacélból áldassék érte minden kalapács és minden csuklós harapófogó A József Attila Medáliák ciklusára és más műveire is alapozó Játék komolyan (1-3) verssorozat nemcsak kitűnő stílusgyakorlat, hanem több ennél. Utolsó versszakával ugyanis József Attila „tovább írhatósága” irányába nyit kaput. Ez a szakasz ugyanis már a személyesen megélt második világháborús hónapok élményét, félelmeit szűri át a József Attilától átemelt poétikai tartományba, s ezzel a múltból kiragadott költői eszközöket és a teljes gondolatiságot a jelen társadalmának irányába hajlítja. 103