Jánosi Zoltán: Ratkó József - Közelképek Írókról (Budapest, 2017)
V. A Ratkó-poézis szintetizáló esztétikai centruma: a "bartóki" modell
V. A RATKÓ-POÉZIS SZINTETIZÁLÓ ESZTÉTIKAI CENTRUMA ján, tragikus akcentussal szólni a létezésről, történelemről. Korai verseinek játékos, ironikus, profanizáló alkotásain túl (Egy fejesre, Pincér, Nagynéném, a miniszterasszony, Betlehem stb.) különös paradoxonként éppen a Ballada című, a Félelem címmel tervezett első kötetébe szánt, még 1966 előtt írt verse tanúskodhat erről. Ez a mű annak az eredendő lírai programnak a poétikai-etikai igazolása, hogy - a címében „Ballada’-nak mondott versben - éppen a balladákat termő szenvedésektől, a történeti és az ontológiai veszedelmektől akarta megszabadítani a világot. Megtartotta ugyan a műfaj számos kompozíciós elemét (dialógusok, eseményesség, elbeszélő modor, éles szituációrajz), de éppen a ballada meghatározó elvét, a műfajt működtető-fenntartó súlypontot, a tragédiát akarta széjjelőrölni benne. E költői magatartása a „Milyen jó lenne nem ütni vissza” gondolatát leíró fiatal József Attiláéra 137 emlékeztet. A mű tartalma szerint az anya megjelenik a „tengerfiú emberiség” kapujában, de érkezését félreértik, koldusnak tekintik, s halottaikat, gyerekeiket, szeretőiket nyújtanák neki az emberek. Csak a mindezeket elutasító gesztus után derül fény az „eljövetel” valódi céljára: az anya adni akar, nem koldulni jött, a halottakat termő, örökös bajokkal, hiányokkal szemben a maga tápláló emlőit kínálja föl a jövendő emberiségnek. A fiatalság ábrándjaival színezett történet gondolati szerkezetéből nyilvánvalóan tűnik ki az önmagát vadalmafa gyümölcseként szétosztani szándékozó, az embereknek nagy-nagy tüzet gyújtani akaró ifjú József Attila képe is. A felismerhető konkrét ballada elemeit (Kőmíves Kelemenné, Molnár Anna) itt-ott kalevalás imitációk festik át.138 Az archaikus vonásokat egymásra 137 Vö. Tamás Attila, József Attila , A magyar irodalom története VI., szerk. Szabolcsi Miklós, Bp., Akadémiai, 1966,336-337. 138 József Attila költészetéből az Áradat kalevalás-balladás tónusa, szerkesztése, motívumrendszere tűnik át különösen a versen. A József Attila-mű 229