Ködöböcz Gábor: Kiss Benedek - Közelképek Írókról (Budapest, 2014)
Költői kiteljesedés az ezredváltó években
KÖLTŐI KITELJESEDÉS József Attiláját, a „műveld a csodát” Nagy Lászlóját és a Szent lehetetlenség zsoltárja Adyját egyaránt asszociáló mű szükségképpen a tehetség és a jellem, a kimondott szó és a hűség összefüggésére irányítja a figyelmet. Voltaképpen arról az időtlen dilemmáról van szó, amit Nemes Nagy Ágnes az esztétikai magatartás legfőbb kihívásaként említ: „A kifejezés - akárhogy vesszük is - megalkuvás a látomás és a szavak között. És itt van az a kétfelé mutató ikertévedés, amelyet oly könnyű elkövetnünk a minta és a kész vers viszonyában. Ha eláruljuk a vers urátparancsolóját, mintáját a tetszetős megfogalmazásért, hűtlenek és felületesek leszünk. Ha eláruljuk a megfogalmazást a szentséges látomásért, hűtlenek és idétlenek leszünk. Idétlenek a szó eredeti értelme szerint: szavaink többé-kevésbé racionális napvilágára éretlen művet produkálunk. Mindkét esetben henyék vagyunk, munkakerülők, meg akarjuk takarítani az igazi fáradságot, az erőfeszítést, azt a végső súlyt, amit rá kell dobni a versre (már amennyire tőlünk függ ez az egész). Ezt a kétféle hanyagságot kerülgetjük versről versre.”147 Mégoly kiemelkedő tehetség birtokában is könnyebb eleget tenni a művészetben mindig jelen lévő etikai fenoménnak, ha olyan mesterekről vehetünk példát, mint József Attila vagy Ady Endre. Kiss Benedek nem véletlenül fordul éppen őhozzájuk két-két versben (Borzongás egy film után - Jelenczki Istvánnak-, József Attila és a vonat; Ady fészkének kifosztása-, Penész öl tüdőt - Ady-nóta). József Attila személyisége és költészete - megannyi kortárs lírikushoz hasonlóan - Kiss Benedeknél is abszolút viszonyítási pontként, a költői létforma, a létteljesség és mindenség- 147 Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság. Magvető Könyvkiadó, 1989, Budapest, 57. o. 179