Kováts Flórián - Pécsi Györgyi (szerk.): A Magyar Művészeti Akadémia harmadik Emlékkönyve, 2008-2011 (Budapest, 2013)
Akadémiai beszélgetések, előadások
az a verse, hogy „Sakált kiált, hollót hörög, / ki jól dalolni restell, / és idenyög a Dala-dög, / az éveire mester” - ez övön aluli volt. Finta József: - József Attila gyilkos verse nem annak szólt, hogy nem kapta meg a Baumgarten-díjat? Vasy Géza: - Sokkal korábban írta. Babits úgy ír erről valahol, hogy szegény József Attila maga tette nekem lehetetlenné, hogy közelítsek a munkásságához. De az is igaz, hogy Babitsot ‘45 után hivatalosan szinte kiátkozták azért, mert nem adott József Attilának Baumgartendíjat. De nemcsak Babits, hanem voltaképpen az egész irodalmi élet egy-két kivételtől eltekintve úgy tartotta József Attilát életében, hogy egy kedves, bohém, zavaros, szórakozott figura, aki amúgy tehetséges, de nem igazán nagyság. Van egy olyan följegyzés is - már a Szép Szó idejében, tehát 1936-ban - miszerint József Attila megkérdezte Fejtő Ferencet, hogy milyen költőnek tartasz engem. Jónak. Csak jónak? Egyelőre csak jó költőnek. S megneheztelt ezért, mert ugye zseniális költőnek tartotta magát, nem jó költőnek. A halála után persze nagyon sokan úgy emlékeztek vissza erre, hogy „nem vettük észre. Nem láttuk, hogy ennyire beteg, nem láttuk, hogy ennyire nyomorog”, satöbbi, satöbbi. Furcsa és meglepő dolog tényleg, de nagyon kevesen voltak, köztük Németh Andor, akik próbálták az igazi hangját életében meglátni. Babits se látta meg, Németh László se látta meg, ez volt a visszhang. Németh László nagyon jó irodalmi szakember volt, József Attilát mégsem tudta megérteni. Babitsnál szerepet játszott a kettejük közötti kapcsolat, ez nehezítette a dolgot. Van egy olyan visszaemlékezése Babitsnak, éppen az Új antológia kapcsán, hogy hiába olvassa végig József Attila verseit (1932-ben jelent meg), kettőnél több jó verset nem talált köztük. Ez nem igaz persze - számunkra nem igaz. József Attilának nagyon kevés verse jelent meg életében kötetekben. A kritikusok közül csak egy-kettő látta meg a verse nagyságát, azt, ami teljesen új volt a magyar költészetben. Azt szoktam mondani társaságban, hogy sajnálom a képzőművészeket, mert legalább nyolcvan évig kell élniük, hogy igazán fölfedezzék őket, de a költők mind meghaltak fiatalon. Ács Margit: - Ez az érzelmileg ellentmondásos helyzet borzasztó, végzetes egy beteg ember számára. Szeretik, és úgy tesznek, mintha szeretnék a költészetét is, közben József Attila érzi, hogy mi a valóság. Érzi saját értékét és a szeretettel leplezett alábecsülést. Ez az ambivalencia biztosan szerepet játszott az egészségi állapotában. Elmesélnék egy anekdotát. Hatvany Lajoséknál, épp egy ilyen fogadáson, Hatvany Lajos feleségének a kislánya egy emlékkönyvet kapott, és javasolták neki, hogy a vendégekkel írassa alá, mert ezek halhatatlanok. A kislány mindenkivel aláíratta, József Attilával nem. És akkor rászóltak: Attilával is írasd alá, de a lány nevetett: Attilával? Nem volt hajlandó aláíratni. Nem hitte el, hogy József Attila is halhatatlan. Vasy Géza: - Van egy másik anekdota! Amikor Thomas Mann Pesten járt - ugyancsak Hatvanyéknál történt -, József Attila megírta a Thomas Mann üdvözlése című verset, amit nem olvashatott fel az ünnepi esten, de lefordították németre, és Thomas Mannak felolvasták, aki elismerően nyilatkozott a versről. Egy fogadáson megismerte a költőt, és azt a tanácsot adta Flórának, hogy alkalmatlan a házasságra, a normális életre. Tehát egy félóra, egy óra ismeretség után felmérte a helyzetet. Nem tudom, minek az alapján, de a többiek nem vették észre. Ács Margit: - Gábor, te reflektáltál annak idején a Kortársban Vasy Géza tanulmányára. Szigethy Gábor: - Nem a tanulmányra reagáltam, inkább arról írtam abban a hozzászólásban, hogy Babits és Illyés barátságában valójában két másik szellem is részt vesz, József Attila és Ady is. Nem igazán kedvelte Illyés sem Ady Endrét. Majdnem azt mondom, ezt be lehetne bizonyítani. írt róla, de talán csak a legvégén, az utolsó korszakában. Nagyjából végigolvastam az Illyéséletművet, Illyés sohasem foglalkozott Adyval ifjúkorában, sem Erdéllyel. Németh László mondta ki, hogy képzeletben át kell lépni a Tiszát, nem szabadna ennyire dunántúlinak lenni, és Erdéllyel is érdemes foglalkozni. Tudjuk, hogy élete utolsó korszakában Illyés számára Erdély volt a legfontosabb kérdés, és Erdélyen keresztül értette meg szerintem Adyt is, az utolsó nagy tanulmányának már a címében is benne van Ady. De korábban szerintem nem volt benne. A másik ilyen érdekesség az - és én erre reflektáltam -, hogy milyen furcsa, hogy a második feleségét nem vitte el soha a Babitshoz. Két ilyen érzékeny pont volt az ő barátságukban, az egyik Adynak az alakja, a másik József Attila. Illyésnének az utolsó könyvéből kiderül, hogy annyira fájó pont volt, hogy nem lehetett róla beszélni. Nem beszéltek sohasem. Illyés és Babits sem. Fekete György: - Van tudomásod arról, hogy Illyés Kozmutza Flórától milyen pszichikai látleleteket kapott a környezetéről? Édesanyám a negyvenes évek végétől a hűvösvölgyi háborús árva gyerekek otthonának volt a vezetője, Flóra jó barátnője volt, sokat voltak együtt, és amikor a gyerekeknek olyan pszichológiai problémájuk volt, amit nem tudtak kezelni a pedagógusok, mindig Flórát hívták ki. El tudom képzelni, hogy Illyés Gyulát tájékoztatta különféle érdekes emberi alakjairól. Vasy Géza: - Költőknél ez nemigen van így. Ács Margit: - Kötelező a titoktartás. Nyilván készített József Attiláról is feljegyzéseket, de készített Rákosiról is, az is megvan valahol. Vasy Géza: - Ahogy idősödött Illyés, egyre inkább rászorult a szakember asszonynak, a feleségnek a támogatására. Volt depressziója, idegrendszeri zaklatottsága. Ács Margit: - A férjem, Domokos Mátyás révén elég hamar személyes kapcsolatba kerültem velük. Én nem vagyok orvos, nem kötelez a titoktartás, úgyhogy elmondom. Senki nem tudná elképzelni róla, hogy milyen súlyos depressziós rohamai is voltak. Ő öregkorában is erőteljes férfi volt, fiatal asszonyként még az is megfordult a fejemben, ha mondaná, hogy menjünk a világnak, hát mennék vele. Tényleg fantasztikus hatású és erős ember volt. Egy ízben olyan időszakban, amikor senkit nem engedett Flóra néni a közelébe, Mátyásnak valami sürgős munkaügyben mégis muszáj volt fölmennie hozzá, és én is vele mentem. Flóra néni nagy teljesítménye volt, hogy megvédte Illyést a látogatóktól, az emberektől, vagyis hogy betegségében idegenek előtt mutatkozzék. Majdnem kataton állapotban volt, nem is láttam ilyen állapotban senki mást. Olyan lassan tudta, csak milliméterenként, mozdítani a fejét, olyan lassan BABITS ÉS ILLYÉS MA167