Mohi Sándor: Átmeneti idők. Mohi Sándor beszélgetései Huszárik Zoltánról (Budapest, 2021)

Sipos István hangmérnök

Sipos István hangmérnök (1939) 211 akkor kezdett tudatossá válni bennem rengeteg dolog, akkor kezdtem érteni, hogy miről is szól ez a film. Talán ha valaki elsőre megnézi, csak annyi jön át, jé, milyen érdekes, hogy a Csontváry-festmények ott vannak, élnek. Pedig sokkal több van mögötte, mint ami elsőre látszik. A hangfelvétellel nem kellett spórolni akkor sem, mert a magnószalag mindig olcsó volt, hangot bármennyit lehetett venni. Zoli filmjeinél jó, hogy ott volt a forgatáson az ember. Nem azért, mert sok hasznos hangot tudott felvenni, hanem azért, mert ráérzett ennek az egésznek a levegőjére, a hangulatára, bár a for­gatási hang komplettnek semmiképp nem volt mondható. Tehát nagyon sok min­dent később kellett összerakni. Hogy az utómunka során össze tudd rakni a film hangját, szükséged volt arra az információra, amit csak ott, a helyszínen lehetett megszerezni. A Csontváry esetében lementünk például Szicíliába, forgattunk Taorminában. És hogy hangban meg tudd teremteni azt az élményt vagy hatást később, ahhoz szükséged volt arra, hogy ott legyél. Egyszer legalább. Szicíliában, amikor nem kellettem a forgatáson, elmentem egy autóval, és az ottani hangu­latból vettem föl egy csomó atmoszférát. És nyilván később ebből gazdálkodtam. De ahol ennek iszonyú jelentősége volt a Csontváryban, az Sopronbánfalva, az Ideggyógyintézet. Azokat a hangokat másutt nem tudod felvenni. Olyan nincs. Mert utólag ezeknek a tulajdonképpen halálra ítélt, súlyosan sérült embereknek a megnyilvánulásait, amit akár hangban, akár képben produkáltak, elképzelhe­tetlen, hogy akármilyen szinkronszínész reprodukálja. Tehát ezeket ott kellett felvenni. Nekem megvannak ezek az anyagok, megőriztem őket, mert tényleg nagyon érdekesek. Nem is érdekesek, hanem azok a furcsa artikulálatlan hangok, amiket ezek az emberek kiadnak, az hihetetlen. A mögött mi van? Meg kell mond­jam, hogy a Csontváry forgatáson ez a rész volt a legmegrázóbb. Körülbelül két hetet töltöttünk az intézetben, bár először úgy taszított, hogy nem tudtad elviselni. Harmadik nap már úgy mentünk be, hogy ezek az emberek olyanok, amilyenek a körülmények. Nem tudom, hogy lehet-e őket jobb körülmények között tar­tani, biztos lehetne humánusabban, talán ma már másképp van. Akkor csak azért nem verték őket, mert mi ott voltunk, ám ahogy elfordultunk, láttuk, hogy az ápolók időnként tettlegességhez folyamodnak. Ennek is van magyarázata. Voltak ott például olyan ápoltak, akik gyilkoltak. A gyilkos, aki verset mond. József Attilát. Érteni alig lehet, mert agyilag nem volt egészséges állapotban. Szörnyű volt egyfelől. Másfelől pedig nagyon megrázó. Én azt éreztem, hogy Zoltánnak iszonyatosan szüksége van a filmjében arra a világra, amit ott lehetett látni. Ő fő­ként a jelenetekkel volt elfoglalva. Volt ott a színészeknek, Drahota Andreának és a főszereplő Ichak Fincinek több jelenete. A bolgár Finci egy fantasztikus alak volt. Megszállott színész, komolyan mondom... Akit később Rajhona Ádám nagyon szépen leszinkronizált. Fantasztikusan. De Finci annyira megszállott volt, néha

Next