Mórocz Gábor: Buda Ferenc - Közelképek Írókról (Budapest, 2020)
"Ember vagyok, emberhez van közöm…" Antropológiai és etikai eszmék Buda Ferenc költeményeiben
BUDA FERENC antropocentrikus látásmód axiómarendszerét, még összeegyeztethetőnek látszik a hagyományos értelemben vett keresztényhumanisztikus-filantróp szellemiséggel. Annyiban bizonyosan, hogy nem enged teret az emberi nemtől való idegenkedésnek, végképp nem az absztrakt embergyűlöletnek. A vadon élő állatok viselkedésére való pozitív hivatkozás (elvontabban: az etika etológiai alapokra helyezése) viszont már egyértelmű ideológiai „határátlépésnek” tekinthető: inkább az antropofóbiával, mint egy - biologizáló jegyei miatt újszerűnek ható antropofíliával mutat rokon vonásokat. * A fent vázolt antropológiai és etikai eszmék - nem is olyan közvetetten - Buda pesszimista költői önreflexiójában is tovább élnek. Legalábbis erről tesz tanúbizonyságot a „Ha farkasok vonítanák...” kezdetű, cím nélküli költemény. A mű, amelyet - mottója szerint - egy ismert József Attila-sor ihletett („A költő hasztalan vonít”105 - ös patkány terjeszt kórt...), Buda Ferenc legkeserűbb ars poetica jellegű alkotása. Az idősödő lírikus e 2018-as versében néz szembe a legillúziótlanabb módon a költői szerep súlyos presztízsvesztésével, eljelentéktelenedésével. Ez a végsőkig tömörített, redukált, akár minimalistának is nevezhető szöveg intratextuális összefüggésben két vershez kapcsolódik: a Farkasokhoz és a Konok hegyi keserves egy részletéhez. Az elsőként említett költeményhez hasonlóan a [Ha farkasok vonítanak] is összemérhetőnek tekinti a farkasok és az emberek (egy csoportjának) létmódját, és ellentétes viszonyt tételez 105 A Buda által idézett szövegrész az Ős patkány terjeszt kórt... című József Attila-vers negyedik strófájának negyedik sora, az eredeti szövegben kisbetűs kezdéssel és három ponttal a végén: „a költő hasztalan vonít...” 100