Mórocz Gábor: Buda Ferenc - Közelképek Írókról (Budapest, 2020)
Buda Ferenc életútja a költővé válásig
BUDA FERENC ÉLETÚTJA A KÖLTŐVÉ VÁLÁSIG hat (regényeket, verseket), hanem kultúrtörténeti tárgyú szaktanulmányokat is. Az irodalom mellett érdekelte a képzőművészet, a földrajz, a néprajz is, s a gimnázium időszakában arra is fény derült, hogy kiváló érzéke van a nyelvekhez. Átlagon felüli felkészültségű középiskolai orosztanárának köszönhetően még a - kötelező jellegénél fogva - csekély népszerűségnek örvendő, korábban általa sem különösebben favorizált orosz nyelvet is megkedvelte. Hosszabb távon az irodalom iránti érdeklődése vált a legmeghatározóbbá. Középiskolás korában - a klasszikusok közül - József Attila gyakorolta rá a legnagyobb szellemi befolyást. Tizenhét évesen került a kezébe a költő egyik, Cserépfalvi Imre által kiadott kötete, amelyet „egyetlen lázas éjszaka leforgása alatt” végigolvasott. Úgy érezte, a tragikus sorsú költő versei elementáris erővel szólítják meg. („Mintha vérátömlesztésben lett volna részem” - összegezte önéletrajzi művében egy érzékletes metafora segítségével ezt a sorsfordító olvasmányélményt.) S jóllehet a versírás már elemista kora óta foglalkoztatta, „csak” e lázas éjszakát követő hajnalon, a József Attila-kötet elolvasása után döntött úgy, hogy a költészetet választja élethivatásának. Az ifjú Buda Ferenc azonban nemcsak József Attila verseit tanulmányozta behatóbban. Alaposan ismerte a kortárs költészetet is. Az 1950-es évek közepén rendszeresen olvasta a korszak mértékadónak számító irodalmi folyóiratait, a Csillagot, az Új Hangot és az Alföldet. Ebben az időszakban a kortárs lírikusok közül Illyés Gyula, Benjámin László és Juhász Ferenc állt hozzá a legközelebb. Juhásznak A tenyészet országa címmel 3 Buda, Világ..., 394. 4 Uo. 13