Mórocz Gábor: Buda Ferenc - Közelképek Írókról (Budapest, 2020)
A kórótól az óceánig. Szempontok a Jön a jövő című vers értelmezéséhez
A KÓRÓTÓL AZ ÓCEÁNIG Buda verseiben „József Attila is felbukkan egy-egy képben, kifejezésben, vagy egész szakaszban, nem [helyesebben: nemcsak M. G.] mesteri, hanem kölcsönzői minőségben.”170) Azt, hogy a Jön a jövő alapötletét a nagy költőelőd egy szövege adta, már a költemény mottója is egyértelművé teszi: „»Jön a darázs, jön...« stb. [József Attila]. Egy kis utánakereséssel kideríthető: a Buda Ferenc által jelzésszerűen idézett textus József Attila Nyár című versében, annak második versszakában található. E strófa egészének ismeretében pedig már az is bizonyossá válik (bármilyen zavarba ejtő is szembesülni ezzel), hogy Buda egyik legfontosabb verse - pontosabban e költemény első négy sora - nem más, mint egy klasszikus szöveg „egyszerű” átköltése. A Nyár második strófája a következő: „Jön a darázs, jön, megszagol, / dörmög s a vadrózsára száll. / A mérges rózsa meghajol - / vörös, de karcsú még a nyár.” A Jön a jövő pedig így kezdődik: „Jön a jövő, jön, megszagol / kórót a koplaló szamár. / Törik a kóró, nem hajol. / Nyár lett a tél. Tél lesz a nyár?” Jól látható, hogy a két szövegrészlet első sorai egy szó kivételével megegyeznek („Jön a darázs, jön, megszagol”, illetve: „Jön a jövő, jön, megszagol”). Ez az egyszónyi eltérés azonban rendkívül lényeges, hiszen az új változat éppen egy olyan szót „cserél le”, amely az alany (a cselekvő) pozícióját tölti be az eredeti szövegegységben. József Attila költeményének „darazsa” Buda Ferenc versében „jövő”-vé változik át, vagyis egy élőlényt megnevező érzéki-konkrét fogalom elvont fogalommá transzformálódik. Poétikai-retorikai vonatkozásban ez a módosítás azt is jelenti, hogy az eredeti „jön... jön” epanalepszis - változatlan szó ismét- 170 Horgas, „Buda Ferenc: Füvek példája”, 158. 203