Nyilasy Balázs: Megérteni az irodalmat. A teória és a válság problémagubancai (Budapest, 2020)

A király meztelen - Irodalomértés, elmélet, teoretizmus

74 A király meztelen a kérdést: vajon milyen mértékig gazdagítják az irodalom elméletét a böl­cseleti gondolkozásmódból, metodikából átvett attitűdök? Helyzetértékelő töprengéseink indításakor forduljunk a közelmúlt ma­gyar szituációja felé, idézzük meg kiinduló példaként a huszadik század utol­só évtizedeinek nagy presztízsű irodalomtudományi munkáját, a 7 kísérlet a kései József Attiláról című tanulmánykötetet! Az 1982-ben megjelent könyv a kommunizmusból kilábaló, új utakat kereső irodalomszemléletet képviseli, reprezentálja, s e keresésben éppen a filozófiának jut központi szerep. A szer­ző, Németh G. Béla — a korszak vezető irodalomtudósa — nem egyszerűen a marxizmusnál szubtilisabb bölcselet felé hajlik, s a „polgári filozófia” sok­rétűbb, sokszínűbb gondolatvilágának befogadását szorgalmazza, de min­den megállapításával, értékítéletével a bölcselet centrális jelentőségét, magas létrangját jelzi, szuggerálja. Az irodalmi közlésmód és a poétikai-esztétikai érték problematikáját könyvében rendre bölcseleti kontextusba ágyazza, s a marxizmus optimizmusát cáfoló, válságkifejező filozófiát a mélység és au­­tenticitás képviselőjeként idézi meg. A „léttani érzékelésnek és válaszkeresés­nek”118 elsőbbséget biztosító irodalomtudós József Attila kései költői korsza­kát elemezve Martin Heidegger egzisztenciálfilozófiájához fordul, a marburgi bölcselő premisszáit, következtetéseit, konceptualizációs technikáját eviden­sen elfogadja és mintakövetésre ajánlja. A szorongás, a semmi és a halál a ta­nulmányban alapvető emberi tényezővé, tartalmassági kritériummá válnak, s a 20. század válságvilágát megfogalmazó magyar alkotó semmivel folytatott küzdelmét Németh G. a heideggeri időszemlélet, szorongás, bűntudat, ha­lállal szembeniség fogalmaival igyekszik megvilágítani. „Létünket öröknek hinni s szabadnak a nem emberi, az ember alatti zöld vadon sajátja, melynek következménye is csak ember alatti létezés s létlezárulás lehet: akár az erdőben a vadnyom. Kegyetlen vers ez, de világképének igazsága nyilván több, mint az »örökké élni«-féle szentimentális kamaszkiáltozásé, fogadkozásé” — teszi magáévá az irodalmát elemző Martin Heidegger imperatívuszát, nyilvánítja ki a haláltudatosítás, halálmegélés ontológiai s morális elsőbbségét, és vetíti rá az állásfoglalást a Talán eltűnők hirtelen... kezdetű József Attila-versre.119 118 Németh G. Béla, 7 kísérlet a kései József Attiláról (Budapest: Tankönyvkiadó, 1982), 47. 119 Németh G., 7 kísérlet..., 194-195.

Next