Palotai János: Benkő Imre - élet-mű (Budapest, 2018)
Pálya-képek
A „geometrizáló” fotós HORIZON. Panoráma fotóesszé. Panoramic photo essay 1997-201517 Míg az előbbi album a tér objektív, társadalmi-történeti jellegét, / ^ az utóbbi a térszemlélet szubjektivitását jelzi. Az albumok mégis kötődnek egymáshoz, a Horizon részben folytatása az Utaknak. Ez kiderülhet már a Horizon mottójából, még inkább a képeket nézegetve. A szerző Lao-ce művéből, a Tao te Kingből a következő sorokat választotta: „Ha ráhangolódsz az / útra, áthat az ereje. / Tetted természetévé / válik, természeted az / Ég természete lesz.” „Az út örök és tétlen, / mégis mindent végbevisz / észrevétlen” (Weöres Sándor fordítása]. Ez a mottó ösztönzést ad az Utak című kötet újraolvasásához is, kulcsot az értelmezéséhez, a más kultúrák megértéséhez is. A Horizon könyv szerkezete a Glóbuszt fogja egybe, és kontinenseken átívelve országonként külön fejezetekre oszlik. Ez egy panorámaesszé, amely nemcsak optikai értelemben szélesebb látókörű. Benkő maga írja könyve előszavát, és úgy ajánlja azt, mint egy vizuális meditációt közeli és távoli kalandozásairól. Majd így folytatja: „A tiszta fotográfia egy tanulmányút, a világ megértése számomra. A keresett élmények alapján a korjelenségek szubjektív lényegét szeretném képpé fogalmazni. Az emberi létezés különféle színterein, az élet útjain szemlélődve a találkozások mintavételei egyéni olvasatot kínáló tér-idő metszetek. Az orosz gyártmányú HORIZON 202 fényképezőgép egy különleges, 110 fokos látószögű furcsa szerkezet, exponáláskor a 28 mm-es objektíve félkörben elfordulva, résenként világítja le a kisfilmes negatívot. A vágás nélküli pontos kép megfogalmazása nagy kihívás, a keresőn keresztül a látvány csalóka, szemből a párhuzamosok hordóhatásúak lesznek, ezért a modorosság elkerülése sajátos megérzést, nagy gyakorlatot igényel. A céltudatos perspektívaváltoztatás, a fekvő és álló formátum vizuális hatásai mégis egy új képalkotó dimenziót nyitottak számomra.'48 A megismerés kettős útjáról, az optikai-technikai és földrajzi-kulturális útról számolnak be a széles panorámafotók. Benkő most sem „nyúl bele a képbe”, és ezt azzal hitelesíti, hogy a filmkockát szegélyező fekete csíkokat nem vágja le. A már hivatkozott klasszikus térfelfogás ebben az albumban is szembetűnő, így a vákuumos vagy üres fotót legjobban a felsőnyárádi külszíni festésen készült felvétel közelíti meg, ahol a tér „falát” a megmaradt függőleges földrétegek képezik. A gödör alján az üreget „formáló” 47 Benkő Imre, HORIZON. Panoráma fotóesszé. Panoramic photo essay 1997- 2015, előszó Benkő Imre, Budapest, Magyar Fotóművészek Szövetsége, 2015. “Benkő Imre, HORIZON..., 9. HORIZON. PANORAMA FOTOESSZÉ 1997-2015 KÖNYVBORÍTÓ 77