Palotai János: Benkő Imre - élet-mű (Budapest, 2018)
Pálya-képek
nem mondta el így. A Magyar Művészeti Akadémián elhangzott székfoglalójában, 2014-ben így fogalmazott: „Alkotómunkám a fényképezés eredendő téridőlenyomat-jellegére épül, nem használok képzőművészeti effekteket, a tiszta fotográfia autonóm lehetőségeit kutatom." Sorsok, sorsközösség A varró anya és a „barkácsoló" apa nem volt egyedi akkortájt. Ez az emlék arról is szól, hogyan osztozott a család a szegénysorsban az ott dolgozó munkásokkal. Benkő sohasem felejti el, milyen környezetben nőtt fel. A kötődést erősítette az is, hogy szünidőben maga is dolgozik az erdészetben, később a bányában, csillésként. Ezek az élmények meghatározók lesznek az életében, munkájában. A felnőtté válását gyorsítja édesanyja korai halála. A tizenhárom éves, érzékeny fiút nagyon megviselte a felnövekvés korai kényszere. Az anya hiányát nem lehetett pótolni, de a testvéréről és az apjáról gondoskodva egyes tevékenységek átvétele elodázhatatlanná vált, így megtanult főzni. A veszteség és a feldolgozatlan trauma is közrejátszhatott abban, hogy nem sikerült a felvételije a veszprémi vegyipari technikumba. Helyette az ajkai gimnáziumba jár, hol autóbusszal, hol kerékpárral. A biciklit a kor szokásai szerint a vasgyűjtésért kapott pénzből veszi. Érettségi után Pestre kerül rokonokhoz. Hogy legyen valamilyen szakma a kezében, elektroműszerésznek tanul. Végzés után a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárba (BHG) veszik fel technikusnak, így ismeri meg másfél évtized alatt az egymás mellett létező falusi, városi, peremvárosi életmódokat. 1963-ban kezd el fotózni. Az eredetileg versenykerékpárra gyűjtött pénzből fényképezőgépet vesz, hogy kipróbálja, mire megy vele. Közben autodidakta módon képzi magát: a Budapesti Fotóklubban előadásokat hallgat, és elvégzi a klubvezető tanfolyamot. A kezdet több mint biztató: egy ifjúsági pályázaton díjat nyer srácokról készült utcai fotóival [Kamaszok]. Az épülő József Attila-lakótelepen készült sorozata is tetszést arat a formai játékai, technikai kódjai, tónusai miatt. Már ekkor feltűnő a geometrikus formák mint térelemek, valamint a terek és felszínek, a textúra kontrasztként való és ritmikus használata a képben és sorozaton belül is, ez a későbbiekben is stílusjegye marad. 3 Benkő Imre: Kortenyomatok..., MMA-székfoglaló, 2014. április 25. KAMASZOK 1.| BUDAPEST | 1967 9