Papp Endre: Döbrentei Kornél - Közelképek Írókról (Budapest, 2020)
Egy örök romantikus
DÖBRENTEI KORNÉL Nem lehet kétségünk felőle, hogy Berzsenyi imigyen bemutatott alakja egy ideáltípust jelenít meg. Olyan imitációs példát, amely tulajdonképpen kései követőjének a saját történelmi-társadalmi kondicionáltságából fakadó magatartáseszménynek ad mintát. Értelmezett, stilizált, elvont eszméket megtestesítő, szimbolikus figuraként lép az olvasó elé. Egy részben - ebben a „felmagasztalásában” - fiktív egykori létezőként, amelynek most az a szerepe, hogy az emlékezés jelenéből ráruházott, tradicionálisnak láttatott kulturális mintát elvárásként, a múlt tekintélyeként közvetítse az utókornak. A modell autoritása aztán hitelesíti a mellé felsorakozó követőt is. Nyugodtan megkockáztatható: egy romantikus hőst kell látnunk alakjában. Erkölcsi üzenetet is hordoz: a sors- és önvállalás létparancsát. Más, személyes kontextusban szavakba öntve: „Végül is élni paradox helyzet, ahogy a tengerészek mondják, veszélyes üzem. Lehet, ha totálisan magadat adod, akkor, ha áttételesen is, megtörténhet, hogy megölsz valakit, vagyis bűnt követsz el. Ezt már csak egy nagyobbal tetézheted, ha nem vállalod, aki vagy."*0 Döbrentei számára az eszményiség mindig is nyilvánvaló: ,,[A]z ideálba vetett hit nélkül nem lehet hallgatni konok, összezárt szájjal vallatószobában, de összetörni, bevizelni, azt igen!”4041 bizonygatja, arra a nagyon is kézzelfogható lehetőségre gondolva, ha a „veszélyes üzem” olykor mértéken felül kipróbál. Döbrentei Kornél alkotói szerepkeresésében rátalált József Attilára is. „Tragikus mozdulatod mögött nem volt más, mint az arcanincs Rend és az egyetemes magány. [...] Micsoda kivilágí t0 Döbrentei,„A hiány...”43. 41 Döbrentei, „A hetedik nap...”, 14. 28