Petrik Béla: Borbándi Gyula. Egy sors a küldetés és szolgálat jegyében (Budapest, 2020)
III. fejezet
15. Az Új Látóhatár utolsó évei és a betakarítás ideje ... [193] kerülhetett volna és így megküldött tanulmányát félre kellett tenni, egy másik azzal utasította vissza a felkérést, hogy élete mostani szakaszában nem magyar, hanem idegen nyelven publikál, végül egy harmadik úgy érezte, hogy írói munkásságának fő területe nem a tanulmányírás. Nem adhatott helyet sok kiváló magyar tudósnak sem, akik nyugati egyetemen tanítva vagy tudományos intézetben dolgozva elsősorban idegen nyelven írtak.448 Többeket méltán megilletett volna a hely ebben a gyűjteményben, de „mit tehet a szerkesztő, ha csak három és fél száz nyomtatott lap áll a rendelkezésére és legfeljebb húsz-huszonegy írót közölhet”449, kesergett. A témákat tekintve ugyanazt az elvet követte, mint az esszéantológia szerkesztésében: csak olyan tanulmányokat válogatott be, amelyeknek tárgya közvetlenül vagy közvetve magyar vonatkozású: a magyarság etnikai genezise és korai története (Gallus Sándor), a magyar Szent Korona (Vajay Szabolcs), a máriazelli magyar zarándoklatok múltja (Szamosi József), az 1944—1945-ös budapesti ostrom (Gosztonyi Péter), az 1956-os események története (Balla Bálint, Király Béla), a keresztény tolerancia kérdése (Bárczay Gyula), Bibó István munkássága (Kemény István), a nyugatra emigrált magyar pszichoanalitikusok tevékenysége (Harmat Pál). Kibédi Varga Áron a magyar barokk költészetről, Gömöri György József Attiláról, Monoszlóy Dezső Pilinszky Jánosról, Szabó Ferenc Weöres Sándorról és Juhász Ferencről, Sanders Iván Konrád Györgyről, Albert Pál Mészöly Miklósról és Nádas Péterről közölt elemzésekben gazdag írásokat.450 * 448 Albert Pál (eredeti nevén Sipos Gyula) irodalmi és színházi kritikus Párizsban, Balla Bálint szociológus, nyugat-berlini egyetemi tanár, Bárczay Gyula református lelkész Svájcban, az Európai Protestáns Szabadegyetem elnöke, Czigány Magda (Czigány Lóránt felesége) művészettörténész, a londoni Imperial College könyvtárának igazgatója, Gallus Sándor őstörténész, ausztráliai tanár, Gosztonyi Péter a Svájci Kelet-európai Könyvtár igazgatója, Gömöri György költő és író, a Cambridge-i egyetemen lengyel nyelvet és irodalmat tanít, Hajnal László Gábor publicista, a Nemzedékek című müncheni folyóirat szerkesztője, Harmat Pál orvos Ausztriában, Illyés Elemér történész, Kemény István szociológus a párizsi École des Hautes Etudes en Sciences Sociales munkatársa, Kende Péter közgazdaságtannal és szociológiával foglalkozik a Francia Országos Kutatási Központ (CNRS) munkatársaként, Kibédi Varga Áron az amsterdami városi egyetemen a francia irodalom tanára, a holland akadémia tagja, Király Béla a New York City University és a Brooklyn College hadtörténeti professzora, Monoszlóy Dezső író Bécsben dolgozik, Nagy Károly a Middlesex County College szociológiatanára, Péter László a londoni egyetem kelet-európai intézetének tanára, Sanders Iván a New York-i Columbia Egyetem előadója, Szabó Ferenc a vatikáni rádió magyar műsorának szerkesztője, Szamosi József író és történész, Münchenben közíróként tevékenykedik, Vajay Szabolcs nyugalomba vonulása előtt Párizsban az UNESCO munkatársa volt. Lásd erről Pomogáts Béla ismertetését, Hungarológiai Értesítő, 1989/3—4, 437—438. 449 Borbándi, „A szerkesztő előszava...”, 6. 450 Lásd erről Pomogáts Béla, „Ismertető. Nyugati magyar tanulmányírók antológiája, 1987”, Hungarológiai Értesítő, 3-4. sz. (1989): 438.