Sulyok Miklós: Bodonyi Csaba építészete (Budapest, 2019)
Bodonyiról ma
BODONYIRÓL MA Ferencz István: Felelős, önálló arc és Ismeretségünk Bodonyi Csabával negyvenhat esztendős. A szakmában ismertük meg egymást, s kapcsolatunk mindvégig barátság volt. Több mint munkatársi viszony az igazából sohasem volt. Folyamatosan együtt dolgoztunk az építészetért égve. A tüzet Mesterünk, Plesz Antal tartotta alattunk. Hogy hogyan, arról csak sejtéseink vannak. Már negyedik esztendeje, hogy elveszítettük őt. Hitvallásaiból most csak egyet említenék: „Én felelős, önálló arcéleket fenek!” S Csaba ilyen ember! Az igényesség, a felelős élet terhét viszi a szakmában és a szakmai közéletben egyaránt. Hét esztendeig dolgoztunk együtt a közös feladatok, az építészeti tervpályázatok sokaságában. Csaba már gyakorlott építész volt, én kezdő. Hogyan is tudtunk ennek ellenére együtt dolgozni, gondolkodni? Először is Csaba nagyvonalúságához tartozott, hogy engem minden munkában szerzőtársként kezelt. Tudta, hogy a kezdőt emelni kell. Ehhez természetesen hozzájárult a barátság és a Mester távolból figyelő, fegyelmező, jóváhagyó tekintete. A feladatok átfogó megragadása, irányítása Csaba kezében volt. Amit én hozzátettem, azt ő egyenrangúságként kezelte. Számomra ez volt a felnövekedés tőle kapott ajándéka. Ez a képesség természetéből fakadt. De hogyan működött ez a páros, amely a miskolci építészetnek országos rangot és elismertséget szerzett? Csaba volt az elmélyülő, gondolkodó, én követtem, és a napokat, órákat magas kedéllyel, lendülettel, derűvel, munkabírással, csapatösszefogással fűszereztem. Utóbbi mondat egyben azt is kifejezi, hogy két különböző emberi alkat haladt azonos gondolatmenet mentén. Ez nem volt más, mint a járt világgal szembeni lépéselőny, ami széles látóköréből fakadt, s ebből aztán sok hadviselés is született. Bodonyi nagy küzdő, nem adja fel. Magam a nyolcvanas évek elején, már önálló építészként, elköltöztem Miskolcról, s attól kezdve közös Mesterünk őrködő figyelme volt közöttünk az emberi-szakmai kapocs. Nagyon fontos megemlítenem Csaba erényei között, hogy a Miskolcra költöző mintegy tucatnyi fiatal építész útjának egyengetésére hihetetlenül sok energiát áldozott, kezei alól számos Ybl-díjas építész került ki. Ahogy múlt az idő, a fiatalok Mesternek szólították Csabát. (Ferencz István építész Bodonyi Csaba közvetlen munkatársa volt az ÉSZAKTERV-nél 1972-től 1988-ig.) Túri Attila: Az építő ember (építészetpolitika, építészet, emberépítés) A specializálódást hirdető kor gyorsuló idősodrásában mindig intő példaként állnak az átfogó gondolatot, a kultúra maradandó, meghatározó értékeit felmutató életművek, s hitelesítőjük, az alkotó. S szerencsésnek mondhatjuk magunkat - minden korban -, ha találkozunk átélhető életművekkel, azokat egy kivételes személyhez tudjuk kötni, és életének pillanatai, találkozásaink, az apró rezdülések közelebb hoznak bennünket a maradandó alkotásokhoz. Mert ezek a művek nemcsak a fizikai, de a szellemi világban is léteznek, ugyanolyan fundamentummal, mint az épületeknél. Bodonyi Csaba szélesen és erősen ölelő ember: az építészetet teljességében fogja át, s mélyében ragadja meg. Alkotói felfogásában - mesteréhez, Plesz Antalhoz és kiváló tanítványtársaihoz, Ferencz Istvánhoz és Bán Ferenchez hasonlóan - az építészetet egységesnek tekinti, s ezt nem csak elvben hangoztatja, de tervezőként is gyakorolja. Számos városterve, több mint félszáz megvalósult épülete, ezek belsőépítészeti kialakítása mutatja ezt az alkotóívet. A másik ív - mely a tervezési gyakorlatban metsződik az előzővel - az építészetpolitikától a tervezési gyakorlaton keresztül az építészoktatásig húzódik. A közéleti szerepvállalástól, programalkotó gondolatok lefektetésétől az 1979-es - a szakmában legendának számító - Miskolci Kollektív Ház létrehozásán és működtetésén keresztül a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájáig tett erőfeszítések teszik teljessé az építészet terén végzett munkáját. Nem hagyható ki a felsorolásból a gyermekkori évek távlatában, a pusztából feltűnő Tokaji-hegy városában betöltött, a települést revitalizáló negyedszázados főépítészi tevékenysége. Elmélet és gyakorlat, szeretetteljes látásmód és erős akarat, súlyos, strukturális gondolatok és sajátos humor egysége: mindezt élhették át azok a szerencsés és bátor vándoriskolások, akiket Bodonyi Csaba befogadott. Mesteréhez, Plesz Antalhoz hasonlóan nem a közvetlen ismeretátadás, hanem a magatartás, a szemlélet megismertetése volt számára a fontosabb. Nem a szakmai rutint, a bevált utakat, hanem a fiatal építészekben szunnyadó képességeket tartotta szem előtt, s az ennek kifejtéséhez szükséges módot, egyfajta „lélektartást” fejlesztett ki a vándor munkatársakban. Akik a Miskolcon töltött félévet-évet, úgy érzem, 172 BODONYI CSABA ÉPÍTÉSZETE