Szegő György: Műleírás. Válogatott művészeti, építészeti írások 2008-2020 (Budapest, 2020)
Műcsarnok
MŰCSARNOK mestereknek bizonyultak, akiknek nyomán a rá következő évtizedekben az organikus építési hagyomány újra életre kelt. És nem csak az építés technológiájában, hiszen Makovecz mester megszervezte és elvárta, hogy faluházait a faluközösség maga építse meg. Ezért lehet, hogy a Makovecz Imre faluházainál kialakult építőközösségek - már nem nyári táborban, de in situ a falvakban — magukénak tudják a faluházakat. Az ezekben megjelenő hétköznapi és ünnepi közös pillanatok az elsüllyedtnek hitt faluközösség újjászületését bizonyítják. Makovecz és Csete tanítványai — a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájának tagjai önként, a szétvert Pécs Csoport tagjai kényszerűen — szétszóródtak az országban. Elvetették a magot. A többször is eltemetett népi kézművesség, az újjáéledő népi műveltség számos intézménye, a tudománnyal egymást áthatva jutott el a 2018-as Szalonig, amelyre az a feladat hárult, hogy a századforduló, majd az 1960- as, 1970-es évek mozgalmai után segítsen meglelni a folytatást, a közvetlen kapcsolódási pontokat a jelenkor és a még mindig eleven népművészet között. A 2017-ben magyarul is megjelent Átány-kötet mottóját szeretném zárásként idézni: „A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a »szűkebb pátriára« lyukad ki: egy falura és legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, melyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és a haza egy dolgot jelentett.” (Illyés Gyula)183 183 Fél, Hofer, i. m. 326