Szegő György: Műleírás. Válogatott művészeti, építészeti írások 2008-2020 (Budapest, 2020)
Színházi írások
SZÍNHÁZI ÍRÁSOK Jóembert keresünk Teoretikus látványszínház a Vígben Brecht színházának mondanivalója provokálni akar, így az írásom alcíme is provokatív: amit látunk, az kortárs színházi forma, hatásos látvány, zenei nóvum és rejtvény egyszerre, teória és élmény, tűz és víz. Brecht se örök, a világ változik, a színháznak elméletestül követnie kell az idők szavát. A Vígben egy ideje multimédiás kísérleteket is látni (lásd a Rómeó és Júliáról írt elemzésemet a theater.hu-n). Mi A szecsuáni jólélek története? Brecht kínai környezetbe helyez egy erkölcsi mesét: istenek érkeznek a morálisan hanyatló világba, hogy jó embert találjanak. Vang, a vízárus lesz földi segítőjük. Egyedül Sen Te, az utcalány ad nekik szállást. A szerelmi történetben az egyetlen jó jelölt gyereket vár, és innentől az eredetileg csupán segítőnek kitalált „nagybátyjával”, Sui Ta figurájával együtt sem képes saját értékrendjét megtartani. Jóindulatú, idős szomszédait is kihasználja. Őt pedig férfi környezete akkor is eszközként használja, amikor tehetős asszonyként már nem árulja a testét. Brecht színházelméletében elítéli az érzelmekre ható „polgári” színpadi műfajokat, olyan zenés színházat szeretne, amelyben középkori mintára az énekelt szöveg elbeszélő rangot kap, a közönség ésszel is követni tudja a cselekményt és bevonható a játékba. 1930 körül Brecht Paul Dessau-val és Kurt Eislerrel csinálta meg a Kurázsi mama, A szecsuáni jólélek, a Puntilla úr, a Galilei élete vagy A kaukázusi krétakör kísérleti előadásait, olyan műveket, amelyben ez a zenei funkció lett meghatározó. Azaz az „opera” felnőtt a „beszéd színházához”, a korábbi Weil-songok az érzelmek visszaszorítására, elidegenítő provokációként — Brecht kifejezésével „a közönség ellen fordultak”. Most, hogy ez a kétféle koncepció már színháztörténet, a Vígszínház joggal szakít az elméleten alapuló tradícióval. Inkább segíteni akar közönségének, amikor a song formát átemeli a második Brecht-programba, és a „gondolat színházában” is teret ad az érzelmeknek. Michal Docekal vendégrendező (a Prágai Nemzeti Színház igazgatója) ezt a célt tűzi ki. Jól teszi, 368