Szegő György: Műleírás. Válogatott művészeti, építészeti írások 2008-2020 (Budapest, 2020)
Műcsarnok
A történész visszatekintő próféta A közös szemlélet műszava eredetileg a bibliatudósok által használt kifejezés, amely a 19. századi romantikus művészkultusz és a vallás kanonizált szentjei között érzékelhető analógia nyomán a művészetfogalom szakralizációját eredményezte. Véleményem szerint nemcsak a 19. században alakult így, de a 20. század - akkor progresszív - modern művészetének későbbi szakralizációjánál is. Ennek kánonja máig hat, a 21. században is megmerevíti a szcénát, és vele együtt részben a kutatást is. Ugyanebben a tanulmányában Sinkó Katalin az előzőekben vázolt kritikai visszatekintés mellett a tudománytörténet közelmúltjának jeles szerzőit és pillanatait, személyesen megélt vitáit is felidézi. A Sinkó-féle vázlat gondolkodásváltozás-sora nyomán az olvasó összerakhatja akár „a magyar nemzeti művészet rövid történetét” is. Visszafelé indul, 2009-től egészen 1807-ig keres sűrűsödési pontokat. Az 1970-es években a nyugat-európai ’68-as baloldali fordulattal csökkent az elzártságunk. Lehetőségünk nyílt a regionalitás legitimációjára. Az ötvenes évek népi nacionalizmusa, a Mi a magyar?, Fülep Lajos, Lyka Károly, Ipolyi Arnold, Pasteiner Gyula vagy Pulszky Ferenc munkássága mind egy-egy fókuszpont.146 A gondolatsor kezdőpontján, 1807-ben az akkori Pesti Színház színpadfüggönyét díszítő Josef Abel-kép áll, melyet festője egy néhány évvel korábbi, a kor ünnepelt drámaíróját, Klopstockot magasztaló festménnyel hoz párhuzamba. Mindkettő színtere a Parnasszus. A függönykép előterében Klió, a történetírás múzsája, aki a nemzeti géniusz igazi életterének, a történelemnek krónikása. A példák kezdő- és végpontja egyszerre szubjektív és impozáns, alkalmas annak bemutatására, hogy az európai történelem közelmúlt élénk kánonvitáira is utalnunk kell néhány névvel: Bednanics Gábor, Hansági Ágnes, Kabdebó Lóránd, Kulcsár-Szabó Ernő, Menyhért András, Szegedy- Maszák Mihály, Veres András a romantika és a modern irodalom váltását, illetve Eötvös József, Jókai Mór vagy József Attila hatástörténeti paradigmáit vizsgálva elemzik a kánonokat felülvizsgáló disputákban. 146 Az idézett Sinkó-tanulmány alcímei: Marburg, 2009: A kánon; Budapest, 2005. november: A nemzeti tudományok historikuma; Berlin, 2001: Művészettörténet Kelet-Közép- Európában és a nemzeti diskurzus; Bécs, 1983: A magyar művészettörténet és a Wiener Schule; Budapest, 1969: Általános és regionális fejlődés a közép-európai kulturális régió fogalmának legitimációja; Budapest, 1950. október: A magyar művészettörténet föladata; Budapest, 1939: Mi a magyar?; Budapest, 1923: Fülep Lajos: Magyar művészet; Budapest, 1909: Lyka Károly: A képzőművészetek történeti és technikai fejlődése; Berlin, 1890: Diener-Dénes József: Friedrich Nietzsche: Ein Dichterphilosoph, Kassa, 1878: Ipolyi Arnold: A magyar műtörténelmi emlékek tanulmánya, Pest, 1850: Szontagh Gusztáv: Tudomány, magyar tudós, Pest, 1841: Pulszky Ferenc: A’ régi műemlékek befolyásáról az új művészetre. 1807: Klopstock az Elíziumban / 1812: Magyarország diadala - két kép, Sinkó uo. 32-69. 295