Szegő György: Műleírás. Válogatott művészeti, építészeti írások 2008-2020 (Budapest, 2020)
Színházi írások
Kizökkent idők duettje. Kicsit háttérbe is szorítják Hamlet koponyás monológját, noha Yorick koponyája óriáskellékké nőtt, amit ugyancsak bravúros mozgással kiválóan használ a törékeny alkatú ifj. Vidnyánszky Dávid és Góliát táncát láttam meg a jelenetben. Végül a színpad közepén, elöl egy vízmedence két „kegyetlen színházi” jelenet tere lesz. Ott veri magát vizes korbáccsal Claudius, és itt egyesülnek „halálos ölelésben” Gertrud és Hamlet. Előbbi déja vu érzést kelt: a kaposvári Marat halála extatikus korbácsoló jelenetének korszakos hatását idézi. De úgy érzem, Hamlet és Gertrud dinamikus kádküzdelme utáni fordított pieta kép is mélyen be fog vésődni a színháztörténetbe. Megrázó kompozíció. Ilyen emblematikus történeti jövője lehet a Színészt játszó Hajduk Károlynak Az egérfogó-előadáshoz felvételi vizsgaként előadott monológja is. A Színész Shakespeare ókori idézete helyett József Attila versével nyeri el a munkát, az aktualizáló sorral: „...nem ilyen rendet képzeltem el..." Eddig sokan Latinovitshoz kötöttük ezt, ezután Hajduk is versenybe lép. Maga a mindig hálás „színház a színházban” most is sok ötlettel telve ábrázolja a fejétől bűzlő dán társadalmat. Kiemelem még Fesztbaum Béla faarcú kollaboráns Poloniusát, Börcsök Enikő skrupulusok nélküli tettestárs Gertrudját és Orosz Ákosnak a tárgyilagos bosszúálló nehéz feladatát teljesítő alakítását. Réti Nóra e. h. Ophéliájának inkább a ruhái figyelemreméltók, például a vízbe fúlást sejtető fólia kosztüm. A tervező, Pusztai Judit a mellékalakoknál különösen bravúros jelmezeket vizionált. A mellékalakokra kevesebb idő marad, amit az előadás az erőteljes ruhákkal is ellensúlyoz. A női Fortinbrast (Gilicze Márta) még ezzel együtt sem értem. Mindehhez a színpadi összművészethez Eszenyi Enikő még számos olyan ötletet prezentál, amelyek a nézők bevonását kezdeményezik. Remek az elején a teniszlabdás gurigázás, asztrológiai keret, leüti az előadás kezdőhangjait. Eszenyi színészvezető munkája és a kozmikus tér együtt impozáns hatást eredményez. A játékkal egyenrangú roppant látvány erőfeszítés a ruhát, a szcenikát (Juhász Zoltán), a fényt (Csontos Balázs) és a mozgó elemeket vezénylő ügyelőket (Balázs László, Mucsi Zoltán, Wiesmeyer Erik) milliméterre és tizedmásodpercre összekomponálja a rendezés. Emlékszem, amikor Svoboda, Bob Wilson és Borovszkij munkáitól ihletve, 1980 táján, hasonló gépezetként működő Gazdag Gyula-rendezésnek, a Candide magyarországi ősbemutatójának tervezője lehettem Kaposváron, akkor is számtalan változás, próba előzte meg az elképesztő sikert — ráadásként 393