Szekfü András: Így filmeztünk 2. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból (Budapest, 2019)

Szabó István (1938): "Ez az a pillanat, amit csak filmen lehet megmutatni"

248 Szabó István (1938) Az Apa úgy született, hogy az Álmodozások kora című film bemutatóján levetítet­tük Gyöngyössy Imre rövidfilmjét az édesapjáról, aki orvos. Néztem azt a filmet erről a csodálatos bácsiról, és eszembe jutott, hogy milyen csodálatos mítoszt le­hetne csinálni egy ilyen gazdag életű emberről. Akkor rögtön elkezdtem gondol­kodni a mítoszokról - lassan kialakult a történet, így született meg az Apa. Az Álmodozások koránál is van egy ilyen indítás, amire vissza lehet vezetni? Igen, azt hiszem, a Négyszáz csapás. Ez benne is van a filmben. Négyszer viszik el a Négyszáz csapás tábláját a néző orra előtt... Nem én vagyok az egyetlen, mert Bertolucci csinált ugyanabban az időben egy filmet, én csak most, nemrég láttam, Prima della rivoluzione [Forradalom előtt]. Ebben szinte azonos jelenetek vannak, mint az Álmodozások korában, például a szemüveg-forgás. Meggyőződésem, hogy az a film is Truffaut és Godard első filmjeinek hatása alatt született. Lengyel fil­met is láttam ilyet. Ezek a hatások tehát nem véletlenek. Nem is szabad őket szé­gyellni. Olyan értelemben sincs önéletrajzi jellege az Álmodozások kor­ának, hogy össze­foglal és lezár egy bizonyos belső gondolatkört? Neked ebben igazad van, de ha azt mondom, hogy igazad van, akkor úgy csi­nálok, mintha én ezt előre tudtam volna, és ez nem igaz. Kitaláltam egy történe­tet különböző tapasztalataim hatására, és ezt a történetet megírtam, de azok az események, amik később azt a filmrendező társaságot, akikkel együtt végeztem el a főiskolát, szétdobták különböző irányokba - jóval később következtek be. És ak­kor én kétségbeesetten kérdeztem: miért, hogy ez a jó Balázs Béla Stúdió szétesett különböző irányokba? Akkor Révész György azt mondta, hogyhogy nem érted, te buta, hiszen erről szól az Álmodozások kora, neked érteni kellene... Én csak egy történetet találtam ki, és a történethez nagyon sok mindent hozzáolvastam. Lehet, hogy ezeknek az irodalmaknak a hatására jutott el a történet ehhez a befejezéshez. Rengeteget olvastam, különösen Thomas Mannt. Akkor még semmi jele nem volt annak, hogy ez a társaság szét fog menni különböző irányokba. Ez az igazsághoz tartozik. Mindez nem volt tudatos bennem, az olvasott élmények vezettek. Milyen történetet találtál ki az Álmodozások korához? Van egy fiú, vannak barátai, akiket nagyon szeret, és vannak mindenféle lányok is körülötte. Aztán a különböző hatások egyre határozottabbakká válnak, a külön­böző emberek egyre jobban kezdenek más dolgok iránt érdeklődni, ez a srác ezt, az a srác azt veszi komolyan. A főszereplő fiú egy bizonyos irányba akar agresszí­ven továbbmenni. Egy bizonyos gondolat, egy bizonyos embertípus iránt érdek­lődik, egy bizonyos lány iránt van nosztalgiája, és ezek a dolgok annyi tapaszta­lattal látják el, hogy először nagyon kiábrándult lesz. Majd ezt a kiábrándultságot is a tapasztalat tarsolyába teszi, és már a kiábrándultsággal is gazdagodva megy tovább. Ez volt a történet. És ha szigorú akarok lenni, akkor ez a történet a Tonio

Next