Szekfü András: Így filmeztünk 2. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból (Budapest, 2019)
Sára Sándor (1933-2019): "Az ember a ’60-as években sokkal lelkesebb volt"
„Az ember a '60-as években sokkal lelkesebb volt" 101 filmes, valahogy követted, vagy úgy érezted, hogy akkor kevesebbet fog filmmel foglalkozni? Azért az egy forrongó időszak volt... Valamit még el akartam mondani. A madéfalvi történet nem jött létre, de az érvekre mindig volt ellenérvünk. Arra, hogy drága, nem tudtunk mást mondani, mint azt, hogy tényleg drága, de nem olyan drága, hogy ne lehetne elkészíteni. És akkor egyszer megdühödtem, és úgy gondoltam, a legolcsóbb filmgyártást fogom művelni. Azt mondtam: jó, rendben van, akkor én most úgy le fogom egyszerűsíteni a filmgyártást, amihez csak egy kamera kell, meg valaki, aki ül a kamera előtt és beszél. Az persze nem mindegy, hogy ki ül ott, és miről beszél. Először Bihari Józsefről szándékoztam portréfilmet készíteni, mert ő Erdélyből származott, és biztosan szerepelt volna a madéfalvi történetben. De aztán Sándorral beszélgetve - ezek szerint a tervekről mindig beszélgettünk! - ő vetette föl, hogy van egy nagy témakör, amivel nem foglalkoztak. Ezért úgy határoztunk, hogy a 2. magyar hadseregről készítünk filmet. Már az első lépéseket is Sándor tette meg, mert az ismeretsége ilyen téren is nagyobb volt. A téma akkor kezdett el igazából érdekelni, amikor Sándorral elmentünk Kéri Kálmán vezérkari ezredeshez, és nála találkoztunk Rumy Lajos ezredessel is, akik résztvevői voltak a 2. magyar hadsereg tragédiájának a Don-kanyarban. Aztán megismerkedtünk Gallyas Ferenc haditudósítóval meg Gellért Sándorral Szatmárból, aki megírta A magyarok nagy háborúja című eposzát. Fantasztikus! Bizonyos helyeken nagyon gyenge, de bizonyos helyeken József Attila-i magasságú vagy méltóságú sorok vannak benne. Tanító, versíró ember volt. Őt ültettem először kamera elé. Ez a Nemeskürty-könyv előtt volt, vagy utána? Utána. A Rekviem egy hadseregért 1972-ben jelent meg, sőt azt is tudtuk, hogy milyen kálváriája volt annak is... Meg bizonyos dolgokat ki kellett hagynia. Azért is döntöttem főleg amellett, hogy minél kevesebb hivatalos iratot használjak, és az emberek mondják el, mert ezek a hivatalos jelentések - hogyan zajlott le egy támadás vagy egy védekezés vagy egy visszavonulás - mindig a felsőségnek is íródtak, tehát szakmailag lehet, hogy néha pontosabbak, de hogy nem igazabbak, az biztos. Mert valamit vagy el kellett hallgatni vagy le kellett tagadni, vagy kicsit szépíteni kellett. Ezek az emberek viszont csak mondták, mondták a magukét. És együtt voltunk még akkor is, amikor kerestük az ismerősök között, hogy kit tudunk bekapcsolni. Egy író azért volt velem szemben fórban, mert én jóformán csak elkezdtem a forgatást, Sándor meg már megírta a Magyar apokalipszist. Úgyhogy aztán én forgattam, forgattam, ki sem látszottam az anyagból. Végül 1982-ben, a több mint százórányi felvételből összeállított Krónika huszonöt részes tévésorozat lett. Közben elkészítettük a Pergőtűz című ötrészes moziváltozatot is. Mind a kettőt betiltották.