Szekfü András: Így filmeztünk 2. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból (Budapest, 2019)
Kosa Ferenc (1937-2018): "A filmünket később politikailag elmarasztalták"
48 Kósa Ferenc (1937-2018) használható esztétikai világkép, amelyikbe nagyon szépen belefért mondjuk az egzisztencializmus baloldali vonulata, de nagyon szépen belefért Majakovszkijtól Bábelig vagy Gorkijtól József Attiláig sok minden. Ezt az egyensúlykeresést kaptuk tőle, ezt a két félmegoldás közötti helyes utat, ami nem mérsékelt út volt, hanem dinamikus és elkötelezetten marxista esztétikai út. A harmadik tanár Kéri Elemér volt, aki filozófiát tanít a főiskolán. Elemérnek azt köszönhetem, hogy szigorúan megkövetelte az eredeti filozófiai művek elolvasását és elemzését. És valóban elemzések folytak a filozófiaórán, különösen a vizsgán, de órán kívül is, így ha összejöttünk közgazdász, bölcsész ismerőseimmel, történelem vagy filozófia szakosokkal, semmiféle lemaradásunk nem volt az ő színvonaluktól. Azért örülnék, ha röviden szólnál a szakmai tanáraidról is, többek közt azért, mert az általános probléma, hogy mi van akkor, ha egy főiskolás diák tanára olyan ember, mint Keleti Márton, akinek a szakmai tudását, rutinját, felkészültségét az ellenségei sem vitatják a szakmában, ugyanakkor a művészi elképzelései gyökeresen ellentétesek azzal, amiben például te később kibontakoztál, és ami felé nyilván már akkor is törekedtél. Keleti Marci bácsit mindenki szidta mindig a háta mögött, azt hiszem, egy szövetségese sem volt. Én ezt igazságtalannak tartom, mert nem tehet arról, hogy éppen talán a legrosszabb munkáit egy adott politika kisajátította és a zászlajára tűzte. Ő lényegében ugyanúgy gondolkodott a háború előtt is, és filmes volt a szónak valamilyen klasszikusabb, régibb, hollywoodi értelmében. Úgy tudott szervezni forgatókönyvet meg filmet is, ahogy a világon nagyon kevesen. Igazi mester volt, aki értette a filmezés csínját-bínját. És minket arra tanított, úgy is fogalmazta, hogy én semmit sem tudok maguknak megtanítani, csak azt, hogy ha Stanci néni bemegy három forintért a moziba, akkor mit akar látni. Ezt mi jól megtanultuk, de inkább arra használtuk fel, nehogy véletlenül Stanci néninek csináljunk filmet, és nehogy azt a kiszolgáló magatartást vegyük föl, ami a régi filmezésnek az alapfeltétele volt, és valljuk be, a világ filmtermésének a nyolcvan százaléka ma is ilyen. Tehát szörnyű veszekedések árán jutottunk el egy-egy elfogadott novellához vagy vizsgához. Az ő filmkészítési elképzeléseinek pontosan az ellenkezőjét képviseltük többen is. Én jó szívvel emlékszem vissza Marci bácsira, akinek a filmjeit sok tízmillió ember látta a világon, mert hát a filmipar szórakoztatás is, és ezt ő tudta csinálni. Makk nagyon jó periódusában volt abban az időben, a Ház a sziklák alatt környékén, ő más szellemet képviselt, és sokat tanultunk tőle is. Amit Marci bácsi már nem bírt volna elviselni, Karcsi kiegyensúlyozta. A Balázs Béla Stúdióban az alapító tagságban is benne voltál, vagy csak a főiskola végén kapcsolódhattatok bele? A főiskola utolsó éves hallgatójaként már az alapító tagságban benne voltam, sőt még voltam a régi Balázs Bélában is, amelyik a Fészek Klubban ülésezett, ott