Szekfü András: Így filmeztünk 3. Jancsó és köre (Budapest, 2021)
Somló Tamás (1929-1993)
184 Somló Tamás (1929-1993) De mint megbízás, ez létezett. Ez már ’57. Igen. És a forgatókönyv birtokában Miklós engem keresett meg. Az indokot nem ismerem, mert addig nem dolgoztunk együtt, különböző vetítéseken találkoztunk. Ő ismerte az én filmjeimet, én az övéit. Addig ön inkább operatőrként vagy rendezőként dolgozott? Döntően, tehát azt lehet mondani, hogy kilencven százalékban operatőrként, de néhány oktatófilmet már rendeztem. Ki volt a mestere operatőrként? Kitől tanulta a szakmát? Hegyi Barna: Effektíve ő tanított, és őt ismertem el mindig példaképemnek szakmailag, emberileg is. Tehát ’57 késő tavaszán keresett meg Jancsó Miki, hogy mi lenne, ha egyszer együtt dolgoznánk? A legnagyobb örömmel vállaltam, majd nekiláttunk a forgatókönyv végleges formájának, tehát a technikai forgatókönyv együttes elkészítésének. Az A város peremén forgatókönyv, ami stencilezve a Széchenyi Könyvtárban megvan, nyilván az első vázlat, mert az nem túlságosan technikai jellegű. Ahhoz képest csináltak egy részletesen kidolgozott valamit? Nem, nem csináltunk. A mai értelemben vett, vagy a régi, klasszikus magyar filmgyártás szerint értelmezett technikai forgatókönyvet nem készítettünk. Miklós annak ellenállt... Már akkor is improvizatív jelleggel akarta? Olyan [forgató] könyvet, amelyik a képi megvalósítás irányában minél szélesebb távlatokat nyit neki, és minél szabadabb kezet biztosít. Tehát nincs pontos képbeosztás, nincs pontos beállítás, a statiszták számát sem határoztuk meg pontosan a technikai könyvben, ami egyébként a klasszikus forgatókönyvnél szinte kötelező. Itt csak arról volt szó, hogy a Horváth Márton-féle, amit ma úgy nevezünk, hogy irodalmi forgatókönyvből kellett a technikai megvalósítás és a gazdasági felépítmény elkészítése érdekében egy másik formájú forgatókönyvet írni. A film képi világában eléggé erősen fölfedezni vélem nem a lengyel rövidfilmeket, hanem a lengyel nagyjátékfilmeket, olyanokat, mint A mi nemzedékünk, meg talán Wajdának a Csatornáját is, bár nem tudom, hogy azt akkor már láthatták-e? Ezt most már közel húsz évre visszagondolva nehéz lenne megállapítanom. Azt hiszem, Wajdának a két filmje az ellenforradalom után jött be, tehát a Csatorna és a Hamu és gyémánt is. A Hamu és gyémánt akkor még nem volt meg. A mi nemzedékünkre gondolok, ami neki az első filmje, egy elég naiv történet. Én a filmet nem láttam. Hogy Miklósnak esetleg módjában volt-e, azt nem tudnám megmondani.