Szekfü András: Így filmeztünk 3. Jancsó és köre (Budapest, 2021)
Mészáros Márta (1931)
142 Mészáros Márta (1931) Amikor maga visszajött Magyarországra, akkor a II. telepen már nem kellett híradóznia, hanem dokumentumfilmeket készíthetett? Fölfedeztem a művészeket Szentendrén, és azokról kezdtem el csinálni rövid dokumentumfilmeket. Akkor volt pénz ilyen rövid, háromszáz méteres kisfilmekre. 17 perc, igen. Igen, és akkor Barcsayról csináltam, Kassákról, Piroskáról, Szántó Piroskáról? Szántó Piroskáról, és nagyon élveztem. Sőt, Tornyairól, aki már nagyon-nagyon öreg volt, és én nem tudtam, hogy ki. Piroska mondta, hogy aki ott sétálgatott egy nagy bottal, az Tornyai, a vásárhelyi nagy festő.21 Akkor odabotorkált hozzánk, rám nézett, és azt mondta, te nem a Laci lánya vagy? Megismert, mondjuk, hasonlítok az apámra, mert az apám is velük volt, együtt voltak. Szép pillanat lehetett. Igen. És aztán róla is csináltam egy filmet. Egy csomó filmet csináltam akkor, amit mai napig használnak, mert ezek olyan anyagok voltak, amilyet senki nem csinált róluk. Nem is azt kérdezem, hogy mikor kerültek össze Jancsóval, hanem először még azt, hogy milyennek látta Jancsó akkori filmjeit? Ő csinált akkor furcsa expresszionista filmeket, és csinálta A harangok Rómába mentek című játékfilmet. Ezek a maga akkori szemével milyen filmek voltak? Azt láttam a Harangoknál, hogy nem olyan, mint a többi magyar film. Nem olyan a ritmusa, nem olyan a gépmozgása. A későbbi Jancsó már ott volt. Abban már vannak hosszú fahrtok. Igen. És az abszolút idegen volt az akkori filmgyártásnál, ami németesen konkrét volt: a közeli, az közeli, a totál, az totál, az izé, izé, nem voltak ilyen érdekes [átmenetek]. De azt a filmet nagyon nem szerették. A dokumentumfilmjei, Móricz Zsigmondról meg A város peremén, nagyon szép filmek voltak, nekem nagyon tetszettek. Ezeket elfogadták azzal, hogy akkor a Jancsó majd lemond a játékfilmről, és majd ebből fog élni. Volt ott egy Deák nevű ember, Deák György. Aki nagyon szerette, és nagyon bízott Jancsóban. Akkor kicsit összefogtunk egy páran, Somló Tomi meg mások... De amikor mi találkoztunk, ő iszonyatosan magányos volt, nem azt mondom, hogy depressziós, mert arra ő azért nem hajlamos. Inkább nagyon zárkózott volt, és nem optimistán látta a világot, nagyon nem optimistán. Ezen a kis csapaton kívül a II. telepen senki nem szerette, amit ő csinált. A jókat sem, szép dolgokat csinált József Attiláról [A város peremén] meg 21 Mészáros Márta valóban csinált filmet Tornyai Jánosról, de itt téved: valaki mással találkozott. Tornyai 1869-től 1936-ig élt.