Szekfü András: Így filmeztünk. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból (Budapest, 2018)
Máriássy Félix (1919-1975) - Máriássy Judit (1924-1986): "…akkor én már egy egész más kocsisorra gondoltam"
142 Máriássy Félix (1919-1975) - Máriássy Judit (1924-1986) kértem volna. Mennybe ment, mint az első olyan film, ami már nem arról szól, hogy a munkásság hogy kerül hatalomra, hanem arról szól, hogy hogyan rendezi be a maga kényelmes, komfortos életét. És ezután tulajdonképpen rémtörténet a mi életünkben - Pudovkin kitalálta, hogy írjak Csepelről egy filmet. Pudovkinhoz az is hozzátartozik, hogy ő maga addigra azt hitte, hogy akkor szolgálja helyesen a népet, a pártot, azokat a célkitűzéseket, amiket ő mint fiatalember maga elé tűzött, ha nem művészkedik, ha nem azt csinálja, amit szeretne, hanem ami hasznos. Szóval ez a legéletveszélyesebb dolog, és egy zseni életében különösen iszonyú tragédia. Ő nekünk elmesélte azt is, hogy hol volt az a választóvonal az ő életében, a háború kitörése előtt, amikor Sztálintól megtudta, hogy a háború ki fog majd törni, és abba kellett hagynia azt, amin dolgozott, és helyette olyasmit kellett csinálni - ez volt a Minyin és Pozsarszkij -, amit utált, mert utálta a történelmi filmeket, és erre sorozatban csinálta őket. De ez jellemző valahol az egész Pudovkin-problematikára, és az ő itteni szereplésére is, hogy az ő reflexei addigra, mire ideért, mert ez azért tizen-egynéhány évvel később volt, ilyenek voltak. És a csepeli forgatókönyvben sokkal intenzívebben dolgoztunk együtt, mint a Kis Katalin házasságában, ahol ő már egy leforgatott anyag megnézése után kapcsolódott az egészbe. Elintézte, hogy kivettek az állásomból. Egy évig gyűjtöttem anyagot Csepelen, Pudovkinnal dolgoztam, született is belőle több forgatókönyv. Megvan az a példány is, amelyet aztán Révai felrobbantott. Egy családról szólt, ahol a családfő egy pártonkívüli özvegy anya; a papát tizenkilencben végezték ki. Három gyerekük közül az egyik vidékre került - ez volt a parasztság -, a másik fiú forradalmár lett, a harmadik egy nyilashoz ment férjhez. M. F.: Nem, a legkisebb fiú a legjobb úton volt ahhoz, hogy kommunista legyen, de az anya emlékszik a férje halálára, és nem akarja. De aztán a fiú mégis bekerült a mozgalomba és az anyja is mellé állt. Voltak a filmben szocdemek, Demjén-frakció, Volksbund, minden. Háy volt a konzultáns. Már építették a díszleteket a gyárban. És Révai Józsefnél volt egy értekezlet... M. J.: írtam neki egy levelet, hogy ne úgy, mint a Kis Katalinnál, forgatás közben, hanem nagyon szépen kérem, hogy még forgatás előtt olvassa el a könyvet. Akkor egy kongresszuson találkoztam Révai Józseffel, és megkérdezte: „Maga komolyan akarja, hogy elolvassam azt a könyvet, vagy csak udvariasságból írta?” És mondtam, Révai elvtárs, én borzasztóan szeretném megkérni, hogy olvassa el. Hát akkor küldje, felelte. Elküldtem, és így jött létre ez az értekezlet. Az előszobában már mindenki gratulált, hogy íme, itt az első Sztálin-díjas magyar film. Bementünk, leültünk. Révai azt mondta: „Tudom, hogy ez a forgatókönyv nagyon tetszik mindenkinek. Akkor én most megkérdezem, kedves Máriássy elvtársnő, hogy a maga hősei mikor végzik el a szükségletüket. Mert