Szekfü András: Így filmeztünk. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból (Budapest, 2018)
Ranódy László (1919-1983): "Pudovkin elsápadt…"
41 „Pudovkin elsápadt..." előtt. Egyébként szintén Hunnia-gyakornok volt: asszisztenskedett, aztán csinált filmeket is. 1943-44-ben, a német bevonulás évéig Antal István propagandaminisztériumában dolgozott. Az intézménynek volt egy filmrészlege, ott dolgozott. Ezért tudta [Pudovkintól] A film technikáját keresztülnyomni. Elég nagy teljesítmény volt! Bár éppen az az időszak meglehetősen furcsa, felemás volt. A Kállay-féle hintapolitika korszakában egyrészt tudatlanságból, másrészt egyfajta lavírozásból sok minden keresztülmehetett, amit az ember másfél évvel azelőtt nem is gondolt volna. Néha butaságból... Megint visszaugorva a Szakadékra: emlékszem, Balogh László, aki a Filmbizottság [főtitkára volt, engedélyezni akarta a filmet. Wlassics [Gyula, a Nemzeti Filmbizottság tagja] viszont nem akarta, félt tőle, no erre, amikor ezt meghallottuk, fölmentünk hozzá Katona Jenővel, hogy hát méltóságos uram, szeretnénk egy-két dolgot tisztázni... Idéztük a tanítónak azt a naiv beszédrészletét, hogy magyar és magyar között ne legyen szakadék - nem mondtuk persze, hogy éppen azt bizonyítja az egész film, hogy szakadék van, és hogy a méltóságos úrnak mi a kifogása, észrevétele? Elővette a könyvet, kezdte lapozni ide-oda, a következő kifogása volt az öregnek (legalábbis amit velünk közölt): volt egy jelenet, amelyben az öreg Bakos néni kimegy a csirkékhez, és szórja eléjük a magokat, de azok nem úgy esznek, ahogy szeretné, a kutya ételébe is belekóstolnak, mire azt mondja, hogy „fene az elvetekbe”! No, ezt kifogásolta Wlassics. Mondtuk, hogy méltóságos uram, ezt kivesszük! A belügyben azután egy Kacziány Ervin nevű osztálytanácsos tiltotta be, akiről tudvalevő, hogy Keresztes-Fischernek jó embere volt, és március 19. után az ellenállási vonalhoz tartozott. 1942-43 körül, a Szakadék tervével már úgy állsz előttünk, mint a népi írókkal kapcsolatot tartó, meglehetősen baloldali vagy ellenzéki fiatalember - ez az addigiakhoz képest talán egy komoly polarizálódást, radikalizálódást jelent? Az a folyamat, amit el is mondtam neked, az iskolától kezdve az iskola utáni Független Színpad mellett, teljesen természetes: az akkori fiatalságot a népi írók és a falukutatás izgatta. Itt nem csak művekkel ismerkedett meg az ember. Féja Géza Viharsarokba talán a legizgalmasabb vállalkozás volt ebben az időben, de nagyban hatott Kovács Imre Néma forradalma vagy Erdei Futóhomoka, Darvastól az orosházi A legnagyobb magyar falu és az Egy parasztcsalád története. És a népi íróknak a másik vonulata Szabó Páltól Illyés Gyuláig. Furcsa módon számunkra ebben helyezkedett el József Attila is. Különleges szerepet töltött be a Cserépfalvi és köre kiadó, ahol nemcsak könyvekkel ismerkedett meg az ember, hanem rendszerint egy-egy íróval is, ha betért vásárolni. Kovács Imrével életemben először ott találkoztam például, éppen valamelyik börtönből szabadult a Néma forradalom miatt.