Szekfü András: Így filmeztünk. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból (Budapest, 2018)
Ranódy László (1919-1983): "Pudovkin elsápadt…"
„Pudovkin elsápadt..." 7t mondják, hogy az, amit játszom, hamis, és amikor kiderül, hogy nem hamis, akkor azt mondják, hogy azért csak hagyjam abba. Tíz hónap komoly betegség mintegy kivett téged a világból? Három hónapra vett ki, a többi az egy post-encephalitiszes állapot, ami tökéletes volt arra, hogy rengeteget olvassak. Nem az, amit Benedek Marcell Az olvasás művészetében ajánl, hogy rendszeresen, hanem mindig, ami a kezem ügyébe akadt. Volt akkor már cirka egy háromezer kötetes könyvtáram, benne rengeteg könyv, amit nem vettem a kezembe. Nagyon sok Kosztolányit olvastam például. Kosztolányi prózájával akkor ismerkedtem meg igazán, addig talán csak a Pacsirtát olvastam és a verseit. Aztán a tanulmányait, a Nyugat kiadásában, tíz vagy tizenkét kötetet. Kevés volna az idő fölsorolni, kiket olvastam, Kosztolányi is csak véletlenül jutott eszembe. A napi egy könyv vagy másfél könyv volt a fejadag. Nagyon szívesen gondolok vissza a sok rossz mellett erre az időszakra. Nem volt határozott iránya a tájékozódásodnak, hogy valamit pótolj, vagy valahová eljuss? Inkább csak könyvcímeket kérdeznék, kik voltak rád akkor hatással... Egy csomó mindenen túl voltam már akkor. Túl Thomas Mannon, az Ulyssesen, Hemingwayn is. Inkább Szentkuthyt olvastam a Praetől kezdve a Metaforáig. Talán ez volt életemnek az az időszaka, amikor megint visszatértem a lírához, előtte sokáig nem tudtam verset olvasni. A Bibliától Leninig, József Attilától Szentkuthyig mindenki a kezembe került. Nem volt tudatos programom. Rendszerint az egyik könyv juttatta eszembe a másikat. '51-52 között elég viharos irodalompolitikai események is játszódtak, figyelted ezeket? Nem érdekelt abban az időben az irodalompolitika, elég volt számomra a filmpolitikának a magam életébe való betörése. Valamit lezártam magamban. Milyen stratégiát alakítottál ki magadnak, ha most így utólag visszanézel? Próbáltam az egyéniségemet megőrizni, és a manipulációtól megóvni. Próbáltam saját magammal tisztába jönni, hogy mi az, amiben hittem, és nem volt igaz, és mi az, amiben a csalódás még az egészet is veszélyezteti. És főként mi az, amiben mint ember is - anélkül, hogy saját magam szembe kéne köpni - hihetek, és továbbra is megtarthatom. Ez a tisztázódás és a tisztázás időszaka volt az életemben. Milyen tervekkel indultál ezek után a filmgyártásba? Szerettem volna túlélni ezt az időszakot. Volt egy olyan benyomásod, hogy nem tarthat soká? Igen. Nem tudtam ugyan, hogy meddig tart, de volt egy olyan belső hitem és meggyőződésem, hogy ezt valami módon át kell vészelni és túl kell élni, át kell mentenem saját magamat fizikai és pszichikai értelemben egyaránt. Nagyon jó