Tóth Péter Pál: A Gulyás testvérek (Budapest, 2017)
Gulyás János filmjei
274 GULYÁS JÁNOS FILMJEI kiábrándult zongoracipelői, vagy az ötvenhat szellemét éltetni s nem csak a szorítás elmúltával harsányan megéljenezni akaró képzőművészek, hogy az egyetlen igaz lehetőség helytállni akkor is, amikor feladni és belesimulni, eltűrni és titokban hasznot húzni, gyűlölködni és ítélkezni, s főleg magunkat felmenteni volna kényelmesebb. A Gulyás testvérek közös filmjei, Gulyás Gyula és Gulyás János önálló művei József Attilával mondják: „Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.” És a szenvedélyes filozófussal, Hamvas Bélával kérdik: „Hová tettétek Isten országát?” (Karnevál) Hová tesszük nap mint nap? Megalázott és megszomorított, partra vetett, kisemmizett és kiselejtezett embereket látunk a Gulyásék filmjeiben. Akik azonban a megalázottságból és megszomorítottságból, az emberi autonómia ellen intézett támadásból a legfontosabb dolgot: a maguk emberi méltóságát alkotják meg. Önálló filmjeiben Gyula és János is ugyanarra a közösen kimunkált alapra épít mind a mai napig. Sem intuíciónak, sem szorgalomnak, sem elszántságnak nincsenek híján. Munkáikat elismertség és siker is övezi. Azt az intenzitást azonban, a megformálásnak azt a kiérleltségét, az egyes filmeknek azt a kidolgozott egységét és árnyaltságát, amelynek párosuk szinte emblémájává vált, különkülön csak néha voltak képesek elérni. Ebben, persze, közrejátszik az is, hogy épp különválásukkal párhuzamosan teljesen átalakult - és hátrányára alakult át - a magyar dokumentumfilmes terep. A dokumentumfilmek kiszorultak a mozikból, a tévék pedig egyre csökkenő számban és egyre csekélyebb ellenértéket fizetve tartottak, tartanak igényt a műfajra.365 Egyszerűen nem lehet többé filmet forgatni saját zsebből a személyes egzisztencia veszélyeztetése nélkül, főleg nem saját befektetésként, s nem lehet nyilvánosságra hozni méltányos körülmények között. Egyfelől a katasztrofális forráshiány sújtja a szakmát, másfelől megjelentek a dokumentumfilmet a könnyedebb, szórakoztatóbb, „fogyaszthatóbb” stílus felé toló törekvések. A dokumentumfilmes világ is kommercializálódott. Ott is vannak változások. Napjainkban magányos harcosok vívják a felelős, hiteles, gondolkodtatni kívánó, a néző aktív részvételére számító klasszikus dokumentumfilmezés utóvédharcát. Ezek közt a magányos harcosok közt találjuk ma Gulyásékat, külön-külön. De a magyar dokumentarizmus legjobb, olykor tán társadalomformáló hatást is kifejteni képes művekben gazdag korszaka, amelynek legmeghatározóbb, legkreatívabb, legbátrabb alkotói közé tartoztak - lezárult. 365 A rendszerváltozással egy időben, részben azzal összefüggő, de sokkal inkább a média szerepének világszerte megfigyelhető, gyökeres átalakulásával kapcsolatos folyamatok részletes áttekintését nyújtja Varga Balázs tanulmánya (A magyar dokumentumfilm rendszerváltása - a magyar dokumentumfilm a rendszerváltás után, Metropolis, 2004/2.).