Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film (Budapest, 2020)
Egyedi filmek - Rajzok egy élet (álom)tájairól: Horváth Mária animációs filmjei
260 Egyedi filmek ifjú alkotói készítettek egy csokorra való gyermekvers-adaptációt. Előzményei és utódai tehát egyaránt akadnak a hazai animációtörténetben Horváth Mária első egyedi filmjének, amely a 20. századi magyar költészet egyik legjátékosabb alkotójának az egyik legszabálytalanabb - avagy legszabad(os)abb - versét választotta alapjául. Weöres 1940-ben megjelent nagyívű látomásverse egyszerre fürkészi az éjszakai várost, vezet be egy meghitt emberi kapcsolatba és tárja föl a városlakók álomvilágát - illetve ezeknek a figuráknak az álombéli alteregóit vonultatja föl. A versszöveg halmozza az enyhén groteszk karnevállá összeálló, egyszerre bizarr és mosolyogtató mozzanatokat. Weöres álom-vidámparkjának szövegét szinte teljes egészében felhasználja, a hangsáv részeként alkalmazza a Horváthrajzfilm, csak a negyedik versszak marad ki, amely konkrétabb utalásokat tesz a lírai én és az általa megszólított „kicsi lány” pozíciójára, illetve az őket körülvevő emberekre és terekre. Ennek kihagyásával az animáció a maga eszközeivel érzékelteti, hogy ki az elbeszélő, s kihez szólnak a szavai - illetve, hogy kettőjük között milyen a viszony: az őket láttató képek szerelmespárt formáznak, s a „kicsi lány” szemének, szájának, arcának egy-egy részlete vissza-visszatérő elemek Az éjszaka csodái képsoraiban, egyszerre jelenítve meg a szöveg hallgatóságát és a képek nézőjét. A rajzfilm szöveghasználatában van még egy alapvető, az adaptáció egészére hatást gyakorló szempont: a versszöveg megzenésített változata kíséri a képsorokat. A kecskeméti animációhoz a Magyar népmesék-sorozat zenei anyagaival csatlakozó Kaláka együttes előadásában hallható a szöveg, méghozzá - hasonlóan a vers világában kibontakozó eklektikához - meglehetősen sokféle érzelmi húrt pendít meg a zene és az éneklés. A gyengéd, simogató, altatóba illő dúdolástól kezdve a mulatozásokhoz passzoló kurjongatásig, az önfeledt vngadozástól a csendesebb mélázásig, rengeteg érzelmi árnyalattal és vokális stílusban értelmeződnek a Weöres-sorok. S nem csupán az előadásmód tekinthető a vers értelmezésének, hanem az is, hogy a vers „egyszólamúságával” (egyazon lírai én köré építésével) ellentétben a többtagú együttes egymásra felelő, egymással dialógusba bonyolódó szövegrészletek soraként adja elő a verset, lehetővé téve, hogy több hang, több figura szólalhasson meg a „saját hangján”, s ne csak a lírai én idézeteként tételeződjék például Vigrád bácsi vagy a boltos kisasszony dikciója. Ezt figyelembe véve, Az éjszaka csodái-rajzfilmnek három alapvető rétege különíthető el, s ezek alkotnak egységet benne: Weöres eredeti szövege, annak a Kaláka által kidolgozott megzenésítése-előadása, illetve a mindezzel társuló animációs látványalkotás, amely Horváth Mária és munkatársai - mindenekelőtt Pólyák Sándor operatőr - érdeme. Említendő továbbá a vágás kiforrottsága (vágó: Szarvas Judit); különösen emlékezetes, hogy a film első harmadában - az