Heller Ágnes: Az álom filozófiája (Budapest, 2011)
״Többször mondtam (többebbel együtt), hogy Freud igyebezete, hogy minden álmot vágyálom bánt, méghozzá szexuális vágyálombént értelmezzen - azazhogy az úgynevezett latens álmot a manifeszt álomtól megbülönböztesse nem állta bi sem az idő, sem a tapasztalat, sem a britiba próbáját. De valami más biállta - nagyon is. Condoljub csab meg: Freud három bönyvet szentelt a tudattalan manifesztációjánab elemzésére. E három bönyv egyibe az álomról, a másib a viccről, a harmadib a parapraxisról szólt. Amit most (nem álomban) tapasztaltunb, a tudattalan három megnyilvánulásánab szoros összefüggéséről tanúsbodib. Az álom viccel, az álomban a parapraxisnab bitüntető szerepe van. Ahogy az álomnab és a parapraxisnab a viccben: vagy a viccneb és az álomnab a parapraxisban is. Valami ״abaratlanul” tör elő. Freud ugyan nem szánt bülön bönyvet az intuíciónab, sem a filozófia történetben oly bitüntető szerepet játszó intellebtuális szemléletnek sem az ihletneb vagy a révületneb - a Platón által a szerelemhez hasonló ״mániahént” értelmezett jelenségebneb. Az utóbor azonban az ő nyomán feltérbépezheti a tudattálán még fel nem térbépezett birodalmát. Nem azzal az igyebezettel, hogy az Esből Ego váljéb, ami hálistenneb lehetetlen, hanem hogy jobban belelásson a tudattalan műbödéséneb módjaiba s ezeb összefüggéseibe.”