Heller Ágnes: Olvasónapló 2012-2013 (Budapest, 2013)

Heller Agnes legújabb könyvét több­­szőrös véletlen szülte — vagy inkább a véletlen maszkja mögött alakoskodó aktualitás szükségszerűsége? Nemré­­gen a Múlt és Jövő folyóiratban új rovat indult Olvasónapló címen, amelyben a szerzőket arra kérték, hogy négy-öt könyvről írjanak — legyen köztük új­­donság s legyen, ami a szerzőt érdekli, írták azt bármilyen nyelven és bárme­­lyik korszakban. Persze Heller Agnes teljesítette ezt a kérést először — játszi gyorsasággal. Sőt: olyannyirabelesze­­retett ebbe az öndokumentációs gya­­korlatba, hogy, mintegy lelki és önki­­fejezési szükségletként, hónapról hónapra folytatta ezt az önmagával és az olvasmá­­nyaival folytatott sziporkázóan széllé­­mes párbeszédet. Lehet, még ő is azt hiszi, hogy a vélet­­lenül a kezébe akadó könyvekről írt — hozzászőve ״mindennapi élete” jelené­­nek naplószerű eseményeit, valamint a könyvekhez, szerzőkhöz s magához az olvasás kultúrájához fűződő szemé­­lyes emlékeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom