Heller Ágnes: Olvasónapló 2012-2013 (Budapest, 2013)
Heller Agnes legújabb könyvét többszőrös véletlen szülte — vagy inkább a véletlen maszkja mögött alakoskodó aktualitás szükségszerűsége? Nemrégen a Múlt és Jövő folyóiratban új rovat indult Olvasónapló címen, amelyben a szerzőket arra kérték, hogy négy-öt könyvről írjanak — legyen köztük újdonság s legyen, ami a szerzőt érdekli, írták azt bármilyen nyelven és bármelyik korszakban. Persze Heller Agnes teljesítette ezt a kérést először — játszi gyorsasággal. Sőt: olyannyirabeleszeretett ebbe az öndokumentációs gyakorlatba, hogy, mintegy lelki és önkifejezési szükségletként, hónapról hónapra folytatta ezt az önmagával és az olvasmányaival folytatott sziporkázóan széllémes párbeszédet. Lehet, még ő is azt hiszi, hogy a véletlenül a kezébe akadó könyvekről írt — hozzászőve ״mindennapi élete” jelenének naplószerű eseményeit, valamint a könyvekhez, szerzőkhöz s magához az olvasás kultúrájához fűződő személyes emlékeit.