Jeles András: Ahogy seb néz a távozó szuronyra. Töredékek (Budapest, 2022)
Szüntelen készülődés a „regényre”: ez a hol ihletett szorgalomban, hol fáradt szöszmötölésben megnyilvánuló életforma - most már nyilvánvaló - az utolsó pillanatig kitart. Ezek szerint itt olyasvalamiről lett volna szó, ami teljes keletkezéstörténetemet érinti (annak szálaiból vett szőttes), és mert akarvaakaratlan ez az ambíció éltette, hát ez lett a végzete is. 11 Ezekben a feljegyzésekben az én számomra van valami érthetetlen mozzanat - mégpedig a keletkezésük. Rendszerint az történik ugyanis, hogy az aktus pillanatában merőben feleslegesnek, haszontalannak érzem a dolgot, érthetetlen tehát, hogy mégis fölülkerekedik az impulzus, amely a megformáláshoz elvezet.11 Természetem: akár a medúzáé. Áttetsző vagyok, lebegek, mintha nem is lennék, áramlatok, a mélység nagy rengései sodornak, a fény és a tenger összes művei megvannak bennem, és veszélyes is vagyok, persze mérgeim gyűlnek, sűrűsödnek. 11 . ...úgy látom - figyelsz egy pillanatra? -, úgy látom, hol butábbnak, hol okosabbnak stilizálod magad a valóságosnál. Mire jó ez? Feljegyzéseid ezt a hisztérikus szökellést hol le, hol feléhűségesen dokumentálják; megmondjam neked az igazat? ezek az irkafirkák egészen elmosódott képet mutatnak rólad... ezek alapján ki fog rád ismerni? ezt akartad?