Kármentő Éva: Muszter. Kis magyar család- és filmtörténet a vágóasztal mellől (Budapest, 2017)
M USZTER (Német eredetű szó. jelentése: minta.) A filmes zsargonban az előző napon leforgatott, másnapra előhívott, fel hangosított, de még vágatlan anyag elnevezése. Kármentő Éva önéletrajzi visszaemlékezése filmként kezdődött: kamera előtt mondta el a saját és felmenői történetét, ennek a leiratát olvashatjuk az első fejezetben. Miután enyhült a kényszer, ami arra hajtotta, hogy elmondja az emlékeit a zsidóüldözésről, és megemlékezzék a családjáról, amelyből már senki sem élt, úgy érezte, folytatnia kell a történetét. Mi több, ahogy ő fogalmaz, rákapott az írásra, hiszen ״majdnem olyan szórakoztató dolog, mint a filmvágás, amit egész életemben műveltem”. Aktív élete egybeesett a magyar film egyik fénykorával, történeteiből nemcsak híres rendezőkről, színészekről hallhatunk, hanem megismerhetjük a ״szürkék” munkáját is, első asszisztensekét, fővilágosítókét, kameramanőkét és így tovább, akik ״a hátukon hordták a filmeket, sokszor szó szerint is. Szobrot érdemelnének, de csak a feledés jutott nekik.” A magánéleti szál pedig annak az asszonyпак a sorsát mutatja, aki azt látta, hogy már az anyja nemzedéke is dolgozott. Minta tehát állt a korosztálya előtt, csak azt nem mondták meg neki, hogyan kell megküzdeni a családi hétköznapokkal, ha akár hetekig, hónapokig reggeltől estig benn kell ülni a vágószobában.