Zandman Felix: Sohase hidd, hogy ez az utolsó utad, Egy lengyel holokauszt túlélő életrajza (Budapest, 2000)
JL elix Zandman, a nagyszerű tudós és vállalkozó arról nevezetes a Wall Streeten, hogy milliárdos vállalkozása, a Vishay Intertechnology átalakította az elektronikus alkatrészek gyártását. Kevesen ismerik azonban Zandman hihetetlen élettörténetét. Kamaszfiűként három évet töltött a németek által megszállt Lengyelországban, és ebben a sorsíormáló időszakban alakultak ki benne a későbbi sikereit megalapozó jellemvonások, a vállalkozókedv, az önlegyelem és a nagyvonalúság. Zandman, akit nagyanyja arra tanitott, hogy a vagyon egyetlen értelme az adakozás, mindent elveszített, amikor 1943-ban elpusztították szülővárosa, Grodno gettóját. Miközben négy másik túlélővel összezsúfolva bujkált egy szegény lengyel paraszt háza alatti gödörben, csak saját képzelete és gondolkodása segített megőrizni ép elméjét és élniakarását. Vele együtt rejtőzködő nagybátyja megismertette őt a matematika tudómányával. Ezek a leckék igen hasznosnak bizonyultak, amikor fizikából doktorált a Sorbonne-on. 1956-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. Itt egyik úttörő felfedezése nyomán megalapította a cégét, melyet Vishaynak nevezett el a Vysai nevű falucska után, ahonnan családja származott. A Vishay forradalmasította az ipart, és mára már tizenhatezer embernek munkát adó nemzetközi nagyvállalattá nőtte ki magát. Itt dolgozik többek között annak az asszonynak az unokája is, aki megmentette Felix Zandmant. Az útnak soha nincs vége rendkívül érzelemgazdagon és őszintén írja le, hogyan volt képes egy rendkívüli férfi az emberi szellem diadalává változtatni a pusztulást.