Bóta Gábor: Mi van az álarc mögött? Százhuszonöt színházi interjú - Álarcok (Budapest, 1997)
Kerekes József
Kerekes József Civil a pályán Kerekes József egyre több izgalmas alakítással hívja fel magára a figyelmet. Munkája elismeréseként az idén Jászai-díjat is kapott. A Budapesti Kamaraszínház legújabb premierjén - a Kié a baba? című könnyed vígjátékban - sem elégszik meg a hősszerelmes sémájával. Megmutatja a helyzetek fonákját, a groteszk irányába „tolja el" a játékot. Még főiskolás volt, amikor a Herényi Imre által rendezett János királyban feltűnést keltett Lajos megformálásával. Azt lehetett gondolni, hogy fényesen indul majd a pályája. A Nemzeti Színház szerződtette, de nem kapott méltó feladatokat. Magyarországon a legtöbb színházban a szabályos alkatokat kedvelik, ön kövér volt, nem tűnt hősszerelmes típusnak. A főiskolás éveket is beleszámítva hat évem ment el a Nemzetiben. Ez nem azt jelenti, hogy csak rossz emlékem maradt, ennél érzelmesebb vagyok. Sok olyan kollégám volt akit nagyon szerettem ott. de azért ez elvesztegetett hat év volt. Rosszul értelmezett „raktáros” szemlélet működött a Nemzetiben. Jó néhány olyan embert „begyűjtötték”, akivel nem tudtak mit kezdeni. A János király után én is azt hittem, hogy nyitva előttem a kapu. Tudtam, hogy nem én fogom Rómeót játszani, jó karakterszerepekre vágytam, hiszen tizenöt kilóval több voltam, mint most. Elkönyveltek aranyos színésznek, aki megbízhatóan old meg kis feladatokat. Örültem, amikor Léner Péter áthívott a József Attila Színházba. Örültem annak, hogy azt mondta, más oldalamról is ki tudna használni. Látja, hogy van lírai vénám, nem csak „röhögtető Pityu” vagyok. Ennek ellenére a József Attila Színházban sem találta meg a számítását. Két év után úgy érezte, hogy el kell szerződnie onnan. A József Attila Színházban sem nagyon mutatkozhattam meg más oldalamról. Szerettem azonban játszani például a békebeli kuplékat, kabaréjeleneteket felelevenítő Budapest anno című produkcióban. Bár rengetegszer játszhattuk volna az előadást, levették a műsorról. Az egész magyar színház rákfenéje, hogy általában szubjektív alapon működik a teátrumok vezetése. Gyakran csípi a vezetők szemét, hogy egy sikeres produkciót nem ők rendeztek. Ilyesmi előfordult a Budapesti Kamaraszínházban is. Ilyen kis problémákból adódnak össze a színházi élet nagy gondjai. A Budapesti Kamaraszínházban viszont igen sokféle feladatot kap... Négy éve vagyok itt, és évadonként volt legalább három bemutatóm. Nagyon szerettem például az Athéni Timonban, a Bunburyben játszani, de szerettem — a lényegében megbukott - Vissza a fegyverekhez című előadásban is a szerepemet. Egy bőrszerkós 148