Bóta Gábor: Mi van az álarc mögött? Százhuszonöt színházi interjú - Álarcok (Budapest, 1997)

Kerekes József

Kerekes József Civil a pályán Kerekes József egyre több izgalmas alakí­tással hívja fel magára a figyelmet. Munkája elismeréseként az idén Jászai-díjat is kapott. A Budapesti Kamaraszínház legújabb pre­mierjén - a Kié a baba? című könnyed víg­játékban - sem elégszik meg a hősszerelmes sémájával. Megmutatja a helyzetek fonákját, a groteszk irányába „tolja el" a játékot. Még főiskolás volt, amikor a Herényi Imre által rendezett János királyban feltűnést keltett Lajos megformálásával. Azt lehetett gondolni, hogy fényesen in­dul majd a pályája. A Nemzeti Színház szerződtette, de nem kapott méltó felada­tokat. Magyarországon a legtöbb szín­házban a szabályos alkatokat kedvelik, ön kövér volt, nem tűnt hősszerelmes tí­pusnak. A főiskolás éveket is beleszámítva hat évem ment el a Nemzetiben. Ez nem azt jelenti, hogy csak rossz emlékem maradt, ennél ér­zelmesebb vagyok. Sok olyan kollégám volt akit nagyon szerettem ott. de azért ez el­vesztegetett hat év volt. Rosszul értelmezett „raktáros” szemlélet működött a Nemzeti­ben. Jó néhány olyan embert „begyűjtöt­ték”, akivel nem tudtak mit kezdeni. A Já­nos király után én is azt hittem, hogy nyitva előttem a kapu. Tudtam, hogy nem én fo­gom Rómeót játszani, jó karakterszerepekre vágytam, hiszen tizenöt kilóval több voltam, mint most. Elkönyveltek aranyos színész­nek, aki megbízhatóan old meg kis felada­tokat. Örültem, amikor Léner Péter áthívott a József Attila Színházba. Örültem annak, hogy azt mondta, más oldalamról is ki tudna használni. Látja, hogy van lírai vénám, nem csak „röhögtető Pityu” vagyok. Ennek ellenére a József Attila Színház­ban sem találta meg a számítását. Két év után úgy érezte, hogy el kell szerződnie onnan. A József Attila Színházban sem nagyon mutatkozhattam meg más oldalamról. Sze­rettem azonban játszani például a békebeli kuplékat, kabaréjeleneteket felelevenítő Bu­dapest anno című produkcióban. Bár renge­tegszer játszhattuk volna az előadást, levet­ték a műsorról. Az egész magyar színház rákfenéje, hogy általában szubjektív alapon működik a teátrumok vezetése. Gyakran csípi a vezetők szemét, hogy egy sikeres produkciót nem ők rendeztek. Ilyesmi elő­fordult a Budapesti Kamaraszínházban is. Ilyen kis problémákból adódnak össze a színházi élet nagy gondjai. A Budapesti Kamaraszínházban viszont igen sokféle feladatot kap... Négy éve vagyok itt, és évadonként volt legalább három bemutatóm. Nagyon szeret­tem például az Athéni Timonban, a Bunbu­­ryben játszani, de szerettem — a lényegében megbukott - Vissza a fegyverekhez című előadásban is a szerepemet. Egy bőrszerkós 148

Next