Bóta Gábor: Mi van az álarc mögött? Százhuszonöt színházi interjú - Álarcok (Budapest, 1997)
Sinkovits Imre
ezt tartják legemlékezetesebb szerepének. Színészi eszközökkel nyilván sok minden ..átformálható" volt. A film forgatókönyvének első húsz perce zseniális volt, aztán sematikus, patetikus partizántörténet következett. Major. Darvas. Somogyvári Rudolf és jómagam egyszerre mentünk be Keleti Márton rendezőhöz, hogy nem tetszik a forgatókönyv. Átküldött minket a másik szobába Szász Péterhez. Vele együtt átdolgoztuk a forgatókönyvet, így a Tizedes először szólt megközelítő hitelességgel a háború utolsó napjairól. Hiszen azért az benne volt a filmben, hogy amikor bejöttek az oroszok, nem egészen úgy viselkedtek, ahogy az a hivatalos pártállami véleményben megfogalmazódott. A nők megerőszakolására utaló jelenet így is kimaradt. De ennek ellenére a film először beszélt arról is. hogy az emberek nem hősök akartak lenni, hanem valahogy életben akartak maradni. Jó néhányon a mai napig a tizedes figurájával azonosítják önt. Igen. azonosítanak vele. A színész számára rendkívül hízelgő, amikor nem a nevét jegyzik meg. hanem a szerepet, amiben látták. Engem pedig leginkább pozitív szerepekben láttak. Ezért is örültem például, hogy a Czillei és a Hunyadiakban Czilleit játszhattam. Az is fontos - még akkor is. ha hősöket játszik valaki -, hogy legyen humora a színésznek. Hiszen Montesquieu mondta, hogy neki minden komor pofa gyanús. Peterdi Pál ezt úgy fogalmazta, hogy akinek van humora, az mindent tud. akinek nincs, az mindenre képes. Az ötéves József Attila színházi kitérő idején igazán szüksége volt a humorára, hiszen az angyalföldi teátrumban sok vígjátéki szerepet kapott. Sok mindent, amit tanultam, féltem megvalósítani a nagyok között a Nemzetiben. Féltem a bukástól. A József Attila Színházban viszont Fodor Imre igazgató és Egri István rendező segítségével megszabadultam a gátlásaimtól. Mertem kockáztatni, és ettől szinte szárnyakat kaptam. A József Attila Színháznak talán ez volt a legjelentősebb korszaka. Hiszen Fodor Imre igazgató „összeszedte” azokat a tehetséges színészeket, akiket politikai okok miatt a perifériára akartak szorítani. Furcsa helyzet volt, hogy az ellenforradalmárokat, úgymond a munkásosztály ellenségeit a munkáskerület színháza fogadta be. És ezek a munkásosztálybéliek nagyon élvezték a munkásosztály ellenségeinek a játékát. A József Attilában igazán nagyszerű közösség és együttes volt. Később, amikor már letelt a „büntetés", a jelentős színészek többsége - önnel együtt - mégis eljött onnan. Várkonyi Zoltán akart szerződtetni a Vígszínházba. De Major presztízskérdést csinált abból - és a minisztériumban el is mondta- hogy a Sinkovitsnak a Nemzetibe kell visszamennie. Önnek éppenséggel igen nagy korszaka következett, miután visszatért a Nemzetibe. Ez összefonódik Marton Endre nevével. És erős középnemzedék játszott akkoriban a Nemzetiben, például Kállai Ferenc. Kálmán György. Váradi Hédi. A Mózest huszonkét év alatt több mint hatszázszor játszotta. Mitől vált annyira fontossá, jelképessé ez az előadás? Eljöttek azok. akik Madáchot szeretik. Eljött a zsidóság, hiszen Mózesről, az Ószövetségről volt sző. Eljöttek a keresztények, mert bibliai téma. Eljöttek az úgymond ellenforradalmárok. reakciósok, mert meghallották például az olyan mondatokat, mint amilyen „A hit s a hűség tarthatja csak fenn népét nemzetünknek". Hiszen Madách maga is allegorikus müvet írt, azért folyamodott a bibliai példázathoz, mert a magyarok Habsburgok által való elnyomásáról beszélt. Akkoriban valóban a nemzeti kultúra értékeit játszotta a Nemzeti Színház. Több Németh László- és Ulyés-müvet mutattak be annak idején. Mondják azonban, hogy az ő darabjaik nem igazán jó drámák, inkább esszéisztikusak. 268