Bóta Gábor: Mi van az álarc mögött? Százhuszonöt színházi interjú - Álarcok (Budapest, 1997)

Vándor Éva

Ruszt elment a színháztól - vezetőségvál­táskor én odébbállok. Miskolcra szerződ­tem. ott éjjel-nappal együtt voltunk, imád­tuk egymást, nagyon jókat játszottunk. Le­het. hogy nem rólunk szólt a magyar szín­házi élet. mégis boldog év volt. Majd megint igazgatócsere következeit, persze ismét odébbálltam. ezúttal Debrecenbe. A debreceni négy év hosszúnak tűnt, fontos szerepeket játszhattam például a Dühöngő ifjúságban. Szép Ernő Május című darabjá­ban. Harmincévesen már Jelenát is rám osztották a Ványa bácsiban. De ennek ellenére már Pestre akart szer­ződni. .. Nagyon vágytam a fővárosba. A Józsefvá­rosi Színházban egyszer csak kellettem. Itt a Lila ákácban nagy sikerem volt. Az Én és a kisöcsém is nagy siker volt. szerettem az Irma. te édes és a Warrenné mestersége elő­adásait is. Amikor a Józsefvárosi Színház­ban vezetőségváltás volt. megint elmentem. Szerencsére. Léner Péter hívott a József Attila Színházba. Ha a Józsefvárosiban kapóit főszerepe­ket egy frekvenláltabb teátrumban játszotta volna, akkor országosan ismert és elismert színésznő lenne... Nyilván jobban felfigyeltek volna rám. hi­szen a Józsefváros perifériának számított. Off-off Broadwaynek hívtam magamban, ahonnan az ember csak beljebb és beljebb kerülhet. A szakma önt jobb színésznőnek tartja, mint amilyen helyzetekbe kerül. Nem le­het, hogy a pályája kezdetétől rosszul döntött? Máshogy alakult volna a pályá­ja, ha elfogadja Babarczy László ajánla­tát? Ha megvárja Miskolcon Csiszár Im­rét, a Józsefvárosiban pedig Csizmadia Tibort? Rendszerint olyanok elől mene­kült, akikre a szakma jobban figyelt, mint azokra, akikkel korábban dolgozott. Nem menekültem, de nagyon bosszantott, hogy mindig csak füleseket hallottunk, nem tudtuk, mi történik majd. Zavart a pusmo­gás. Lehet, hogy valóban másként alakult volna az életem, ha például Miskolcon megvárom Csiszárt. Tavaly nagyon jól dol­goztunk együtt a József Attila Színházban. Kis hülye voltam a főiskola után, igen befo­lyásolható. terelgethető. Nem voltam tisztá­ban sem az értékeimmel, sem a hátránya­immal. Inkább elhittem magamról a rosszat, mint a jót. Inkább elhittem, hogy ..kicsi va­gyok". Nem tudtam harcolni saját maga­­mért. És most? Lehet, hogy nem változtam. Ez a mostani pesti létem kielégít. Sokat szinkronizálok, néha adódik egy-két forgatás, rádiófelvétel. Eltelik az életem. Nem azon rágódom, hogy miért nem kapok feltétlenül főszerepet, fontos, hogy jól megoldjam a karakterfel­adatokat is. Lehet, hogy lassan félnék egy főszereptől. Vidéken és a Józsefvárosban főszerepek garmadáját játszotta... A Józsefvárosban bennem gondolkodtak. Bíztak bennem és én fel tudtam nőni ehhez a bizalomhoz. A József Attila Színházban miért nem számítanak önre ilyen mértékben? Nem tudom, nagyon jól indult a közös munka. Albee Mindent a kertbe című darab­jában kaptam főszerepet. Nagyszerű előadás volt - Valló Péter rendezte -. de kevés né­zőt érdekelt. A József Attila Színházban könnyedebb produkciókhoz szokott a publikum. Ön viszont inkább vágyott Albee-, Tennessee WiHiams-szerepekre, mint Júliára. Azért én boldog voltam, amikor a Tévedé­sek vígjátékában és az Éjjeli menedékhely­ben játszhattam. Az idén a Volponében és a Csupa ballábban is szerettem játszani. Annak ellenére, hogy benne volt a Patika című tévésorozatban - még mindig nem ismerik eléggé. Változhat ez a helyzet? Nem hiszem. Ez valószínűleg így marad. Ha olyan elementáris tehetség, annyira lehen­gerlő lennék, akkor nyilván vinnének más­hová. Lehet, hogy egyszerűen csak jó szí­nésznő vagyok, abból pedig sok van. 1996. június 12. 324

Next