Bóta Gábor: Mi van az álarc mögött? Százhuszonöt színházi interjú - Álarcok (Budapest, 1997)
Bánsági Ildikó
ran rosszul használom. Nekem pedig a Víg az álmaim színháza volt. még a függönyt is megcsókoltam. S amikor eljöttem, akkor egy kicsit meghaltam. Ezután a József Attila Színházba szerződött. Nem került cseberből vederbe? Nem. Kifejezetten hálás vagyok a József Attila Színháznak. A próbákon figyeltek arra. amit mondtam. Újra rájöttem, hogy melyik a bal és a jobb kezem, kérdezhettem, gondolkodhattam. Valamit újra megtanultam. amit már kezdtem elveszíteni. A József Attila Színházban pedig elakadtak az Iglódi István nevével fémjelezhető reformtörekvések. Igen, mégis létrejött a Garas Dezső által rendezett Csoda, és a Szerelmeim is jó előadás volt. amit Iglódi állított színpadra. Ez a produkció szinte az életem volt. Megtanultam miatta szaxofonozni, hajnalban jártam az órákra. Reggel kilenctől este hatig dolgoztunk. Bács Ferencről például, aki ott játszott ..mellettem" a Vígben. nem gondoltam volna, hogy ilyen intenzitással képes dolgozni. Két és fél órával az előadások elölt bementünk, skáláztunk. Hülyének nézett bennünket mindenki. Az utolsó előadáson sírtunk, és utána tartottunk egy házibulit nálam. Hajnali négykor, nyitott ablaknál, holdsütésben elszaxofonoztam azt a számot, amit a produkcióban játszottam. Nyilván létrejött a József Attila Színházban egy-egy jó produkció, csak a sok rossz mellett nem biztos, hogy észrevette azokat a szakma. Ha ezt az előadást a Vígben vagy a Játékszínben hoztuk volna létre, még most is menne. Mégis megérte. Pályázott akkor a József Attila Színház élére Schwajda György, néhányan nagyon szerettük volna, ha ő lett volna az igazgató. Elhúzták előttünk a mézesmadzagot, de aztán mégis mást neveztek ki. Emiatt ment a Nemzetibe? Igen, úgy éreztem, a József Attilában nincs tovább. Csiszár hívott, a Csongor és Tündében - amit ő rendezett - ajánlotta nekem Tündét. Megkaptam a grófnő szerepét is a Figaró házasságában, de nem számítottak rám igazán. Az előadást sem tartottam túl jónak, bár a közönség szerette. A Nemzetibe szerződésem tévedés volt. egy évadot kidobtam az ablakon. A szabadúszás jobb volt? Nyolc-tíz ajánlatot is kaptam egyszerre, még büszke is voltam, hogy ennyit nem tudok vállalni. Csak aztán alaposabban megnéztem, hogy ki rendezi ezeket a produkciókat, kikkel kellene játszanom, és így leszűkült a lehetőségek köre. A sok tehetséges szabadúszóból, aki úgy érezte, hogy nincs olyan színház, ahová szívesen szegődne, miért nem tudott még a Művész Színház létrejötte előtt csapat szerveződni? Nem kerestük egymást. Mindenkinek máskor lett tele a ..puttonya". Tudom, közben a Vígben mindent eljátszhattam volna, és mégis azt mondom, ennél fontosabb, hogy létrejött a Művész Színház. Még ha sokak számára az előadások nem tűnnek is olyannak. amire igazából képesek vagyunk. Többen várták a csodát, a Koldusopera bemutatóján mégis meglehetősen tartózkodó volt a közönség. Iszonyúan féltünk, úgy éreztük, még szükség lenne két hét próbára. Sziszifuszi munka volt. Júniusban már elkezdtünk dolgozni, de aztán nyári szünetet tartottunk. Augusztus elsejétől gyakorlatilag párhuzamosan három előadást próbáltunk, a főszereplőknek általában egy fenékkel két lovat kellett megülniük. Délelőtt az egyik produkciót kellett intenzíven próbálni, délután a másikat. Ez képtelenségnek tűnt. Idáig, ha volt egy fontos szerepem, a próbák utolsó időszakában már más külső munkát nem is vállaltam. csak a feladatra koncentráltam. Ezúttal hol kétségbeesve, hol reménykedve vártuk, mi lesz. Mindig más bukott ki. de erőt merítettünk egymásból, és főleg Törőcsik Mari hihetetlen energiájából. Egyszer csak eljött a bemutató. Amikor kimentem, úgy éreztem, mintha tálcán tolnának ki a színpadra. A premier napján annyira rosszul lettem, hogy nem bírtam mozogni, teleinjekciózták 35