Burány Béla: Így éltünk a Délvidéken. III. Hagyaték - Második és Harmadik könyv (Budapest, 2013)
Második könyv
Azt is tudtam, hogy hol van a gépészeti minisztérium, mert pont a Kultúrkör melletti utcában volt, és ëgyszër már jártam is nála, nem tudnám megmondani, hogy milyen, de - Kultúrkör-ügyben. Mer aszhiszem ő volt a „kultúrfelelős.” A József Attilában. Tehát, lëmëntünk a Csëmàk bácsival Bëlgrádba. - Olyan gondunk, mint ma lënne, nem volt, mert ott álltunk mëg, ahun akartunk, autó itt-ott szállingózott ëgy-kettô. „Montgomëry”-t is láttunk, mármint „montgoméry-kabátot”, két embërën talán, az ëggyik a Dzsája volt, a Crvena Zvézdának a balfedezete, mert akkor, ha valaki montgomërybe járt, az azt jelëntëtte, hogy ez már ëgyfajta „rëjting”, ëgyfajta státusszimbólum. Mert azt csak úgy lëhetëtt mëgszërëzni, ahogy a Mucsi Bandi mëgszërëzte, hogy a Knéz Mihájlova utcán volt ëgy ilyen régiségkereskëdés, nem is tudom mi volt az akkori divatos neve, „Komission!” Igen! És ott a Mucsi Bandi húszezer dinárér vëtt ëgy ,,Montgomëry”-t. Az én fizetéséin akkor ötezér-hatszáz vót... Tehát: mëgjelëntem én ennél a Vargánál - érdekés, hogy bënt volt... Mert ha nincs bënt, assë tudom, micsinálok... Tehát bënt volt a Varga, és elmondtam néki majdnem mindënt, amit këllëtt. Azt tudtam, hogy a Varga erősen „magyar érzelmű”. Szabadkai gyerëk. A Szecsei Miska erről többet tudna mondani, hiszën utána ëgyütt voltak az ëgyetemën tanárok Szabadkán. (Énnëkem ennyi csupán a kötődéséin hozzá, hogy abban a minisztériumban dolgozott, és elmondtam nëki az egészet. Azt mondta:- Figyelj ide! És të ezt elvállaltad?- Hát - mondom - micsinálhattam? Mán két éve a fizetésemér a töltőtollamat së tettem lë az asztalra! Azt mondja:- Të tudod, milyen fába vágtátok a fejszétëket? Mondom:- Nem tudom. Ha tudnám, és olyan veszélyës, mint ahogy të mondod, valószínűleg mëggondoltam vóna!... Aszongya:- Ez nem „veszélyés”! De azért nehéz, mert az igaz, hogy kiírt ëgy pályázatot pont a mi minisztériumunk, az Iparügyi Minisztérium, a Gépészetivel együtt, hogy 14 cukorgyár fog épülni az országban, de erre a pályázat már ëgy évvel ezelőtt léjárt. Aki akart, az jelëntkëzëtt, három, vagy két hét múva (pontosan nem emlékszëm, nem akarok véletlenül së mellé beszélni), lësz a döntés! A düntés itt születik majd Bëlgrâdban, ëgy olyan bizottság előtt, amelyiknek az elnöke Edvard Kardelj. (Hát Edvard Kardelj vót a ranglistán a második embër akkor, ugyë, ő volt a Tito helyëttese tulajdonképpen, a harmadik mëg a Rankovity vót, aki a belügyet vezette.)- Ahhoz, hogy ti cukorgyárhoz jussatok, ahhoz az köllött vóna, hogy bënn lëgyën a pályázatotok! De nëktëk nincs sëmmitëk së! Mondom:- Jó! Mit ajánlasz?- Hát, aszongya - legális úton nincs esély, próbáljuk mëgnézni, van-ë kiskapu? Van-ë mellékbejárat? Később azt mondja:- Van. De assë lësz könnyű a számodra, mert én odadom nëkëd a zomboriaknak a pályázatát (Zomborban köllött volna, hogy lëgyën a vajdasági új cukorgyár, ugyë...), azok pályázati béadványát, ami kb. 470 oldal. Tehát azt alaposan mëg këllëtt indokolni mindënféle szëmpontbôl! Talajvizsgálat, folyó - rëngeteg szëmpontot köllött kihangsúlyozni, figyelőmbe vënni!-Azt szeretném, ha ti ezt a könyvet a lőhető leggyorsabban átírnátok, de olyan formában, hogy mindén úgy marad a könyvben! Mindén! Csak ahol azt írják, hogy Zombor, írjátok bë, hogy Zënta. Van-ë erre lëhetôség?- Hát - mondom - ëggyetlenëgy mód van, ha mëgkeresëm a Piszár Jóskát Újvidékén aki a Magyar .Szóban dolgozik, és ott van sok gépírónő! Hátha ott találunk ëgyet, aki ezt elvállalja. Ehhëz hozzá këll tënnëm nëkëd azt, hogy a Fajka és a Sinkovics, amikor ez az ominózus Tisza-parti beszélgetés lézajlott, aszmonták, hogy: 136