Cseke Péter: A teljesség sóvárgása. Irodalomtörténeti tanulmányok 1981-2016 - Magyar esszék (Budapest, 2019)
Jancsó Béla holdudvarában
József Attila erdélyi kapcsolatai Nyomjelek Jancsó Béla és Fábián Dániel levélváltásaiban Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az. József Attila: A Dunánál (1936) Alighanem már csak József Attila erdélyi kapcsolataival foglalkozó irodalomtörténészek tudják, hogy a kolozsvári Ellenzék rangos irodalmi melléklete, illetve a Pásztortűz ugyanazon a napon - 1928. január 29-én - úgy mutatta be a fiatal költőt, mint „Budapesten élő, székely származású poétát”. A szerkesztők (Kuncz Aladár, Reményik Sándor) akarták volna ekképpen felkelteni az érdeklődést az akkor legfiatalabb költőnemzedék „egyik legtehetségesebb tagja” iránt? Vagy pedig az apjáról családi körben hallottak alapján maga a költő tett volna célzást erre az Erdélybe küldött versek kíséretében? A Dunánál idézett sorai arról vallanak, hogy József Attilát élete végéig foglalkoztatta (részleges) székely származástudata. Az alábbi tanulmány nem genetikai kutatásokra épül; a költő pályájának azokra a szakaszaira igyekszik felhívni a figyelmet, amikor - szegedi, párizsi, budapesti - egyetemi tanulmányévei idején kapcsolatba került azokkal az értelmiségi pályára készülő erdélyi/székelyföldi fiatalokkal, akik önértéktudatát erősítették. „Párhuzamos életrajzok”faggatása Jancsó Béla és József Attila. József Attila erdélyi kapcsolatait körültekintően feltáró 1980-as könyvében Kántor Lajos valószínűnek tartja, hogy mindkét Jancsó fivér közelebbről ismerte Jó 124