Cseke Péter: A teljesség sóvárgása. Irodalomtörténeti tanulmányok 1981-2016 - Magyar esszék (Budapest, 2019)
Jancsó Béla holdudvarában
megköszöni, hogy „Mikó Imrét olyan szívesen fogadtátok”. Az öccséről nem esik szó, Mikó Imre - az Erdélyi Fiatalok legfiatalabb alapító-főmunkatársa — képviselte tehát az erdélyieket a megbeszéléseken. Ezek szerint bizonyosra vehető, hogy Jancsó Elemér a párizsi útja előtti napokat töltötte a BMT tagjai körében. Minthogy Az Eötvös Collegiumot végzett Jancsó Elemér a francia kultúra szerelmese és Párizs kiváló ismerője volt, valószínű, hogy ez az „úti készülődés” keltette fel József Attila érdeklődését iránta, ha ugyan már Párizsból nem ismerték egymást. A doktori cím megszerzése után ugyanis két éven át a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. Első tanulmányi éve idején - az 1926/1927-es tanévben - a költő is a Sorbonne hallgatója volt. Jancsó Elemért egyrészt a francia felvilágosodás vonzotta Párizsba, másrészt a színházak világa. A költő nagy párizsi élménye Villon és a forradalmi dialektika felfedezése volt - olvashatjuk Németh Andor 1944-es József Attila-könyvében. „Alighogy kissé megmelegedett, vita-összejöveteleken vett részt. Párizsban alakult ki mély, háromdimenziós társadalomszemlélete. Itt alakult ki osztálytudata.” A rue Hachette 10. szám alatt lakott, pár száz lépésnyire a Notre Dame-tól, de balkáni környezetben. „Balkáni diákszállóban vett ki szobát. Szerbekkel, románokkal, bolgárokkal, törökökkel lakott egy fedél alatt, akiket nemcsak emberségükben, de történelmi emberségükben is testvéreinek tekintett...” Németh Andor maga is jól ismerte ezt a „zsibongó negyedet”, így hát nem önkényesen hozza összefüggésbe a költő balkáni élményét az 1936 júniusában keletkezett létfilozófiai költemény, A Dunánál összhangzattanával: „török, tatár, tót, román kavarog / e szívben, mely e múltnak már adósa / szelíd jövővel - mai magyarok!”2 1 Jancsó Miklós színművész úgy tudja, hogy párizsi tanulmányévei idején édesapja statisztált a Commedie Française-ben. 2 Németh Andor: József Attila. Cserépfalvi [Bp., 1944.], 88-91. 132