Cseke Péter: A teljesség sóvárgása. Irodalomtörténeti tanulmányok 1981-2016 - Magyar esszék (Budapest, 2019)
Jancsó Béla holdudvarában
Hogy kapcsolatuk a továbbiakban miként szilárdult meg és vált barátsággá - egy, a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött 1936-os postai levelezőlap bizonysága szerint Jancsó Elemér „Kedves barátom!” megszólítással kért találkozót József Attilától erre nézve inkább az „eszmei rokonság” kínálkozik támpontul. A BMT felbomlása (1930 ősze) után mind József Attila, mind Fábián Dániel - átmenetileg - a marxizmus felé tájékozódik. Fábián igyekszik Jancsó Bélát is meggyőzni a „követendő út”-ról, ám ő nem áll kötélnek. József Attila ,„Korunk-os korszakában” nemcsak Fábián Dániel, hanem Jancsó Elemér is a baloldali folyóirat munkatársa (Dezséri György és Újházy Elemér álnéven). (Az erdélyi konzervatív körökben „radikális”-nak tekintett Jancsó Béla számára ez nem volt meglepő, de sohasem osztotta akkori nézeteiket. Előre megjósolta csalódásaikat, törvényszerűen bekövetkező kiábrándulásukat. Az viszont fájdalmasan érintette, hogy amikor a „túlzó marxisták” kiválásával az erdélyi ifjúsági mozgalom egysége is megbomlott, s hogy 1933 után - jó ideig - már az öccsére sem számíthatott.) Hanem ez a levelezőlap nem is annyira a megszólítás miatt érdekes. Jobban mondva: a keltezés (Budapest, 1936. december 26.) teszi hitelessé a megszólítás értékérvényességét. József Attila utolsó verseskönyve ugyanis 1936 karácsonya előtt jelent meg. A kolozsvári Református Kollégium tanára, a téli vakációt Budapesten töltő Jancsó Elemér pedig karácsony másodnapján kéri a találkozót. Minthogy a költőt depressziós lehangoltság uralta, nem valószínű, hogy a találkozóra sor került. Erre utal egyébként az is, hogy a Nagyon fájt nem 1936 végén, a két ünnep között, hanem 1937. július 26-án dedikálta Jancsó Elemérnek, miként Kántor Lajos is utal rá. Több mint sajnálatos, fájdalmas, hogy az ajánlás sorait most nem tudjuk ide iktatni. Merthogy időközben 1 Lásd Kántor Lajos idézett művének A Korunk fórumán című fejezetét. 70-97. 2 Kántor Lajos: I. m. 127. 133