Cseke Péter: A teljesség sóvárgása. Irodalomtörténeti tanulmányok 1981-2016 - Magyar esszék (Budapest, 2019)
Jancsó Béla holdudvarában
látogatásra készült, hanem több hónapi „körülnézésre”. Akkor már ismerte Szentimrei méltatásait az Erdélyi Helikonból, Jancsó Béla reflexióit az Erdélyi Fiatalok hasábjairól. Fábián Dánieltől tudhatta, hogy mind Szentimrei, mind Jancsó Béla szeretettel várja. Szentimrei Fiatal magyarok címmel írt az Új Magyar Föld első számáról s benne kiemelten József Attiláról: „Illyés Gyula, József Attila, Lakatos Péter Pál és Erdélyi József versei néha már túl is járnak az ígéret határán, és örvendetesen kész értékeket csillogtatnak meg.” (Aligha véletlen egybecsengés: Fiatal magyarok a címe az Erdélyi Helikon - Kuncz szervezte — ankétjának, illetve az 1930 januárjában indult Erdélyi Fiatalok egyik állandó rovatának, amely a rokon mozgalmak képviselőinek munkáit szemlézte.) Jancsó Béla szerepe József Attila erdélyi recepciótörténetében Az idősebb Jancsó fivér 1929 nyarán kezdte érlelni az Erdélyi Fiatalok elindításának gondolatát, és mielőtt bármit is tett volna, felvette a kapcsolatot a BMT-vel, a Sarlóval, a Szegedi Fiatalokkal. Pontosabban: a szegediekkel csak megerősítenie kellett a kapcsolatokat, mert ott 1928-tól már a Kolozsvárról elszármazott Buday György volt a „helytartója”, akivel amúgy is élénk levelezést folytatott. Tőle szerezte meg Fábián Dániel címét, Fábiántól pedig a Sarló-vezető Balogh Edgárét. József Attila „nagy ajándékát” azonban nem „a mozgalomra” szánta: kolozsvári szerkesztőségekben osztotta szét recenzálásra. Nemcsak József Attila erdélyi megismertetését tartotta szívügyének, hanem a költő anyagi támogatását is elsődlegesnek tekintette. „Ha valamelyik lap (Helikon) lead belőle verseket - kérdezi augusztus 27-én Fábiántól -, a honoráriumot hová küldessem?” A három nap múltán Szentimrei Jenő: Fiatal magyarok. Erdélyi Helikon, 1929. 10. 645-647. 139