Cseke Péter: A teljesség sóvárgása. Irodalomtörténeti tanulmányok 1981-2016 - Magyar esszék (Budapest, 2019)
Jancsó Béla holdudvarában
megfogalmazott válasz: „József Attila esetleges honoráriumát küldd el címemre, továbbítani fogom.” Hogy Fábián Dániel és Jancsó Béla útján kikhez jutottak el a Nincsen apám, se anyám példányai? Tamási Áronhoz, Szentimrei Jenőhöz, Kuncz Aladárhoz, Dsida Jenőhöz - kétségtelenül. Fábián elsősorban Tamásira és Szentimreire gondolt. Tasi József kutatásaiból tudjuk, hogy a Szűzmáriás királyfival 1928-ban nagy vitát kirobbantó Tamási otthonos volt a színvonalas Híd című folyóirat körül csoportosuló székely fiatalok körében, akikhez - Simon Andor közvetítésével - 1928 kora őszén József Attila is eltalált. Nemsokára a székely csoportosulás - József Attilával együtt - belépett a BMT-be, s így Tamási már ott keresi őket, hogy segítségére legyenek a Benedek Elek vezette székely írók budapesti fellépésének előkészítésében.2 (Szegeden Buday György vállalta magára ezt a szerepet.) Fábián nemcsak a sikeres budapesti találkozó (1929. március 17.) alkalmával találkozott Szentimreivel: a Kárpát-medencei haladó magyar ifjúság Adyünnepe (1929. május 19-20.) is lehetőséget nyújtott erre. (Kapcsolatuk annyira barátivá melegedett - alighanem az Új Magyar Földről és a József Attila-kötetről írottak is hozzájárultak ehhez -, hogy kolozsvári látogatása idején Szentimreinél volt a szállása.) A levelezésből pontosan tudható, hogy „kézirat-ügyben” Jancsó csak a Benedek Elek temetését követő héten vehette fel Tamásival és Szentimreivel a kapcsolatot. Akkor adta át nekik a József Attila-kötetet és Új Magyar Föld első füzetét is. Szentimrei az időben az Ellenzéket szerkesztette. Kuncz Aladár pedig, aki már az Ellenzék irodalmi mellékletében is közre ! Tasi József: I. m. 2 Tamási 1928. december 6-án írta a Híd szervezőinek: „Ha pedig a BMT egységesen s egy lélekkel nem volna hajlandó a mi estélyünket megrendezni, ezt is minden cifraság nélkül írjátok meg, mert akkor meg fogjuk a dolgot oldani másként.” Idézi Tasi in: i. m. 76. 140