Cseke Péter: Trianoni hófogságban 1918-1945-1990. Eszmetörténeti tanulmányok - Magyar esszék (2020, Budapest)
V. Rokon mozgalmakkal kölcsönhatásban
érintette, hogy amikor a „túlzó marxisták” kiválásával az erdélyi ifjúsági mozgalom egysége is megbomlott, 1933 után pár évig már az öccsére sem számíthatott.) Hanem ez a levelezőlap nem is annyira a megszólítás miatt érdekes. Jobban mondva: a keltezés (Budapest, 1936. december 26.) teszi hitelessé a megszólítás értékérvényességét. József Attila utolsó verseskönyve ugyanis 1936 karácsonya előtt jelent meg. A kolozsvári Református Kollégium tanára, a téli vakációt Budapesten töltő Jancsó Elemér pedig karácsony másodnapján kéri a találkozót. Minthogy a költőt depressziós lehangoltság uralta, nem valószínű, hogy a találkozóra sor került. Erre utal egyébként az is, hogy a Nagyon fájt nem 1936 végén, a két ünnep között, hanem 1937. július 26-án dedikálta Jancsó Elemérnek, miként Kántor Lajos is utal rá. Több mint sajnálatos, fájdalmas, hogy az ajánlás sorait most nem tudjuk ide iktatni. Merthogy időközben „lába kelt” a féltve őrzött kötetnek.2 József Attila utolsó, tragikus idegösszeomlása július második felében következett be, július 20. körül már a Siesta-szanatórium lakója, Benedek László idegorvos szigorú felügyelete alatt.3 A költő erdélyi barátai közül alighanem Jancsó Elemér volt az, aki József Attilát még életben láthatta. A SZEGEDI TANYAKUTATÓ MOZGALOM MODELLJE „Erdélyben születtem - olvasható Buday György világhírű grafikusművész 1937-es vallomásában s bárha Kolozsváron éltem, sokat jártam a Székelyföldön, Kalotaszegen, Mezőségen és a Barcaságban, s nagyapámék gazdaságában, rokonok házánál elevenből tanultam meg a székely meséket, balladákat, mondákat, melyeket később nyomtatásban is felfedeztem. Ezek a mesék nem mesék 1 1. m. 127. 2 Az irodalomtörténész fiának, Jancsó Miklós kolozsvári színművésznek a közlése 2005. január 15-én. 3 Tverdota György: I. m. 253. 175